Ez mennyire gyerekes? Nagyon dinka vagyok?

Nem gyerekes, természete. Sokszor én is féltékeny vaygok az unokaöcsémre, anyum annyira el van szállva tőle, jahj így drága, úgy tündér, csillagom, bogaram, életem, egyetlenem, legszebb, legokosabb, stb stb. Pedig igazából tök átlagos 5 éves gyerek, se nem okosabb, se nem szebb, se nem aranyosabb a többinél.

Velem sosem beszélt így anyum, engem gyerekkoromban és most is csak a nevemen szólított, nem emlékszem, hogy valaha mondta volna, hogy szeret. Persze, tudom, hogy attól még szeret, meg jó is a kapcsolatunk, de engem nem kényesztett úgy soha, nem puszilgatott, nem becézgetett, sokszor kritizált(kövér gyerek voltam, de ezért ki volt a hibás? Én a gyerek, vagy ő aki tömött nutellás kenyérrel meg tejbegrízzel meg csokikkal?). Most az unokája is elég dagi gyerek, de ő persze a legszebb, leggyönyörűbb a világon.

Tudom én is, hogy kicsinyes dolog egy gyerekre féltékeny lenni, de mégis rosszul esik.

Szóval abszolút megértem, hogy neked is rosszul esik, emiatt ne okold magad, természetes.

Én annak idején órákat ültem a konyhában ("addig fel nem állsz amíg meg nem eszed ezt a tányér ételt"), most ha visszük a szüleimhez az unokákat... ó bocsánat, a Szent és Sérthetetlen Unokákat, akiknek a f.ngja is rózsaillatú, és természetesen nem átlagos gyerekek, hanem sokkal okosabbak mindenkinél, minizsenik, akik tehetségesek a sportban, a zenében (hónapokig becsuktam az ablakot amikor gyakoroltak a furulyán hogy kíméljem a szomszédokat), na szóval ha visszük őket a nagyszülőkhöz és ott van alma, szőlő, körte, kukorica, meggy, cseresznye, málna, és valamelyik csak kiejti a száján, hogy hű de jól esne egy kis dinnye, akkor szaladnak azonnal a piacra. És amikor azt találom mondani, hogy vacsi előtt nem kéne kétpofára tömni az édességet, akkor én vagyok leszúrva. Ott helyben a gyerekek előtt, és nekem kell magyarázkodnom.

Most Húsvétra olyan összeget kaptak, hogy dobtam egy hátast, mondtam, hogy akkor ha nem baj, a heti zsebpénzt most nem fizetném ki mert most van más fizetnivalóm, a gyerekek mondták, hogy oké, erre a szüleim nekem estek, hogy mit képzelek, jaj szegények - miközben én ennél idősebben (tiniként) nem kaptam zsebpénzt, mondván minek az a gyereknek, úgyis megkap mindent ami szükséges.