Más hogy viseli azt, hogy a drága szülei idősödnek, egyik nap még aktív, életerős embernek láttam őket és egyik-pillanatról a másikra látom fizikai állapotuk hirtelen romlását?

Ez egy borzalmas érzés. Valahol önmagunkat is látjuk ilyenkor idős korunkban.

Az én édesanyám több agyvérzésen ment keresztül és szinte teljesen leépült. Nem tudtam már vele beszélgetni a régi dolgokról, de újakról sem nagyon, mert nem értette, nem emlékezett. Azt hittem sokszor, hogy megszakad a szívem :(

Nem akarok sablon-szövegeket pufogtatni. Egy mondat, és érteni fogod, fogjátok, és mindenki érteni fogja, aki hasonló helyzetben érzi magát:

"szeresd addig, amíg örülni tud a szeretetednek!"

4-es vagyok!

Persze, az ember előtte is szereti a szüleit, előtte is örül, amikor velük lehet, stb. stb.

Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy amikor én kerültem hasonló helyzetbe, állandóan azon igyekeztem, hogy minél többet legyek velük, és minél több olyan apró-cseprő segítséget, egyéb örömöt adjak nekik, amikre azelőtt talán nem is figyeltem oda.

Én a nagyszüleimnél látom ezt. És szörnyen fájt. Persze most is fáj, ha arra gondolok, hogy egyszercsak nem lesznek már velünk, de ezen a gondolaton továbbléptem. Egyszerűen csak nem jut eszembe nap, mint nap.

Számomra ők nagyon fontosak, egy házban nőttem fel velük, több generáció együtt. Így nekem nem csupán egy nagymama,nagypapa, akiket félévente egyszer meglátogatok.

Annyit tudtam tenni, hogy sokat vagyok velük. Sokkal türelmesebb vagyok, és ha még nekem is van igazam, akkor is rájuk hagyom, mert nem szeretnék velük veszekedni.

Ha bármiben segíteni kell, akkor készségesen ugrok és nem húzom közben a számat.(mert ne mondja senki, hogy sose volt még így ha segítséget kért tőlük bárki)

Szóval nagyon jót írt az egyik hozzászóló. Szeresd őket, amíg csak lehet.

Első kérdésedre válaszolva, engem félelemmel tölt el, hiába van társam és gyerekem, a szülő (persze vannak kivételek) a legjobbat akarja agyerekének, örök támasz.

Apuval nagyon rossz volt a kapcsolatom, alkoholista lett és meg is halt korán, mégis hiányzik, hogy nincs itt egy idős, aki normális, aki segít tanáccsal vagy amivel tud.

Ha szereted a szüleidet abban segíts, amiben kell és amit szeretnének. Anyukám nagyon szeret utazni, de nincs rá saját pénze így én utaztatom egy évben egyszer. Ez talán ötlet is lehet neked is.

Szerencsés vagy hogy van saját családod, gondolj bele mit érezhetnek mások, akiknek társuk és gyerekük sincsen és elveszítik a szüleiket.