Egyedülálló szülők gyerekei! Ti örülnétek, ha anyukátoknak/apukátoknak lenne valakije?

Anyám egyszer egy barátjával állított haza. Nagyon rendes csávó volt. Sokat konzolozott velem mikor anyám otthon volt, sőt a háziban is segített, aztán hozzánk költözött. Egyszer mikor anyám nem volt itthon felpofozott (itt talán még jogosan, mert olyat mondtam amit nem kellett volna). Mikor elmondtam anyámnak tagadta az egészet és én voltam lecseszve hogy hazudozok. 2 nap mulva kaptam még egy pofont, hogy elmondtam anyámnak. Szóltam a tanárnak a suliban, de ő le se szarta. Mikor anyám nem volt otthon folyamatosan azt kellett csinálnom amit mond, mert féltem hogy megver. Aztán olyat csináltam amit azóta megbántam, de akkor jó őtletnek tünt. Mikor dolgozni ment beletettem egy doboz égő gyufát a táskájába. Akkor csak meg akartam leckéztetni, és szerencsém volt hogy nem esett baja. Senki sem tudja hogy akkor hogy gyulladt ki úgyhogy nagy bűntudatom is van, de szerintem vette a célzást, mert még a héten összeveszett majd szakított anyámal. Azóta új barátja van, aki tényleg rendes.

Őszintén szólva felmerült a téma,és akkor azt mondtam neki,hogy ha ő boldog,akkor mi(én és öcsém)is azok vagyunk.De anyukámat apám olyan szinten megalázta mind emberi,mind női mivoltában,hogy nem volt képes egy férfiban sem megbízni.A mi felnevelésünkre áldozta az életét,ami miatt bűntudatom is van,mert így oda lett a fiatalsága.27 volt mikor apánk lelépett,most 48 éves.

Én nem örültem amikor bármelyikőjüknek volt valakije.. én féltékeny típus vagyok, és nem szeretem ha osztoznom kell valakivel rajtuk :) amugy van testvérem mielött valaki azzal jönne, hogy "biztosan egyedüli gyerek vagy". Szeretem ha boldogok, de nem szeretek rajtuk osztozkodni :D Amúgy nagyon tisztelem, és szeretem őket, és nem nézem őket valamilyen tárgynak nehogy azt higgyétek! <3 :)

Én örültem mikor megtudtam hogy anyumnak van valakije!😀😃