Nem tudok elszakadni a szüleimtől, illetve, ők nem tudnak tőlem. Mit tegyek?
21 éves vagyok, van egy pici babám, és egy férjem. Ennek ellenére a szüleim egyszerűen nem akarják elfogadni, hogy önállóak vagyunk, azt hiszik, mindenben a segítségükre szorulunk, és ha azt mondjuk, nem, még meg is sértődnek.
Az országnak egy olyan részén élünk, ahol elég nehéz boldogulni anyagilag, rengeteg a munkanélküli (tipikusan az a vidék, ahol hiába vagy extraképzett, akkor is a főnök haverjának a lányának az unokaöccsét veszik fel helyetted, az orvos meg nem vizsgál meg rendesen, ha nem csúsztatsz oda egy ezrest...).
Jelenleg a férjem egy gyárban dolgozik, ahol nagyon sok olyan dolgot tesznek meg az emberekkel, amit nem tűr olyan, akinek van más lehetősége (mondvacsinált okokkal 30ezer forinttal rövidítik meg a fizetést, nem fizetnek túlórát, stb). Ugrálhatnánk, de akkor kirúgnák, és találnának a helyére 1000 másikat, mi viszont egy munkahelyet sem.
Lenne lehetőségünk egy sokkal jobb vidékre költözni, az ő szüleihez közel, éltünk már ott kis ideig, de össze sem lehet hasonlítani az ittenivel, sokkal jobb fizetés (még talán vissza is vennék a régi helyére, nagyon ügyes, megbecsülik a munkáját bárhol, ezért is nagy fájdalom egy gyárban szenvednie), jobb körülmények, a picinek is jobb lehetőségek óvoda, iskola terén...
Az egyetlen gond, hogy több 100 km-re élnénk az én szüleimtől. Már azt is nagyon nehezen viselték, hogy külön albérletbe költöztünk, azóta is házakat néznek nekünk ott a környékükön, és folyton kérdezik, nem megyünk-e vissza, miért nem jó nekünk náluk... Vissza nem mennénk, mert nem jó náluk, így is próbálnak mindenbe beleszólni, ott meg aztán még a pelenkát sem cserélhettük akkor, amikor nekünk jól esett.
Nagyon szeretnénk jobb körülményeket magunknak, és főleg a picinek, ami itt lehetetlen. A szüleim viszont iszonyatosan kiakadnának, talán soha többet nem is beszélnének velünk, ha elköltöznénk. Mikor régebben mentünk, akkor menekültünk előlük, és akkor sem beszéltek velünk. A családi állapotuk sem valami fényes, mióta az eszemet tudom veszekednek minden nap, apám alkoholista, ezért nem is tudnám huzamosabb ideig elviselni, de ha ezt elmondjuk nekik, megsértődnek, és természetesen mi leszünk a rosszak. Nagyon szeretik a picit, ő nekik az egyetlen, akinek még örülni tudnak, nincs rajta kívül unokájuk.
Igazából bőven megérdemelnék, hogy ne foglalkozzunk az érzéseikkel, rengetegszer hagytak cserben (a legfájóbb az esküvőm volt, azért, mert összevesztek a párom szüleivel, nem segítettek be az esküvőbe, és a lagzira sem jöttek el), ráadásul ők sem foglalkoznak ilyen téren velem/velük, ők eldöntik, mi a jó nekünk, és ha nem úgy csináljuk, veszekednünk kell velük, meg elviselni a lesajánló viselkedésüket.
100% biztosan tudom, hogy bármit mondanék, bárhogy "tálalnám", nem tudnánk vita nélkül elköltözni, viszont sokáig "nyomorogni" sem fogunk, ez biztos. Persze, tudom, álljak a sarkamra és mondjam meg, hogy felnőtt vagyok: próbáltam már, de ugyan ez a lesajnálás, kioktatás, veszekedés lett belőle, és soha nem lesz másképp, mert ilyenek, ismerem őket. Nem foglalkozni meg nem tudok velük, a szüleim, akármilyenek is.
válasza:
válasza:Én sem gondolkodnék egy percet sem,hogy menjek-e vagy ne!!!
Valószínű,hogy a saját jólétünkre gondolnék.Tuti azt venném figyelembe mi jó a gyerekemnek a páromnak és nekem.A helyedben már ma kezdenék pakolni!!!Egy alkesz apától menekülni kell és nem azt nézni,hogy mit akarnak ők!Induljatok minél hamarabb,ha megakarod tartani a férjed és családban akarod felnevelni a gyerekedet!
válasza: válasza:Kezdj csomagolni,mire vársz?
Amiérteket nem kell részleteznem,leirják majd.
De hogy utána mi lesz,azt 90%-ig leirhatom: elköltöztök,vita,harag pár hétig,hónapig,aztán rájönnek,hogy igy nem látnak se téged,se az unokát és megbékélnek.Lehet csak 2 havonta mentek,de akkor örülni fognak nektek.
válasza: válasza:Én azt javaslom, hogy az életeteket függetlenítsétek tőlük, amilyen hamar lehet (messzire költözéssel), ugyanakkor igyekezzetek minél erősebben fenntartani a kapcsolatot (gyakori beszélgetés telefonon, látogatás kéthavonta vagy amilyen gyakran megengedhetitek magatoknak anyagilag, legyetek velük nagyvonalúak, bármire van szükségük - kivéve a visszaköltözést).
Ne engedj a szüleid érzelmi zsarolásának. Tudom, hogy nehéz, de ha nem léptek, ti is, ők is örökre beszorultok ebbe a rossz állapotba. Rajtuk nem tudsz segíteni, ha ők nem hagyják, de magatokon igen. Ha legalább ti felkavarjátok az állóvizet, akkor lesz leginkább esély arra, hogy ők is változnak.
A veszekedést pedig nehéz lesz elkerülni. Sokat beszélgess a férjeddel, hogy az elképzeléseid szilárd alapokon álljanak, kulturáltan el tudd őket magyarázni. Arra alapozz, hogy felnőttél, önálló felnőtt lettél, önállóan döntesz, és a magad döntéseit szeretnéd követni. Meghallgatod mások véleményét is, de a döntés a tiéd, nem másé, nem az anyukádé, nem az apukádé. Ti függetlenek vagytok. A szüleid is önálló felnőttek. Legyél a végtelenségig kedves, és mindenre válaszold azt, hogy ti önálló felnőttek vagytok a pároddal, külön család, önálló döntésekkel, önálló felelősséggel. Ne bonyolódj vitába semmiképp. Tűzzétek ki a költözés dátumát, és ne módosítsatok rajta!
Ugyanakkor az is a gyanúm, hogy bármilyenek is a szüleid, te szereted őket, és valahol mélyen emiatt te magad is ellenkezel a költözés gondolata ellen. Ezt gondold át magadban. Gondolj arra is, hogy ez az állapot igazából nekik sem jó. A költözés után mindenképp maximális erőbedobással tartsátok a kapcsolatot, és küzdj a kapcsolattartásért akkor is, ha a szüleid ellenállnak (pl. nem veszik fel vagy azonnal lecsapják a telefont). Ha a telefont nem veszik fel, írjál postai levelet. Persze azt is eldobhatják olvasatlanul, de ez messze nem biztos. Ez azért fontos, mert mikor elkezdenek majd változni, akkor ez adja majd a lelki alapot, érzelmi biztonságot nekik: abból, hogy te folyamatosan kerested őket, tudják majd, hogy te tényleg szereted őket és nyitva áll az út a békülésre.
válasza:Menjetek. Amikor elmondjátok nekik, kész tények elé állítsátok őket. ("Apa, anya, két hét múlva szombaton elköltözünk.")
Persze, lesz vita és lesz veszekedés, de ezt semmiképp sem úszhatjátok meg. Épp ezért felesleges azon agyalni, hogy lehetne veszekedés nélkül költözni, mert sehogy.
Igen, eleinte sértődöttek lesznek, lehet hogy egy ideig nem is beszélnek veletek. De idővel megenyhülnek, amikor belátják, hogy tényleg nem volt más választásotok.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!