Más is csalódott már magában? Ilyenkor mit kell tenni? Nagyon kiborultam

20éves lány vagyok, sminkes.

Imádom a szakmámat, dolgozom is benne, eddig ahány sminket csináltam (esküvőre, hétköznapokra, egyéb alkalmakra stb) mindenki szépnek tartotta, mindenki megvolt elégedve vele, sokan dícsérnek.

Régen amikor még nem volt oklevelem amatörként neveztem egy versenyre utolsó lettem, tudom azért, mert kevés volt a tudásom, de meg is volt bundázva, a lényeg hogy nagyon megalázó volt a szitu és rossz élményként maradt meg.

Mégis ezt a szakmát választottam, azóta meglett az oklevelem, és ugye dolgozom is a szakmában, imádom csinálni.

A napokban volt egy hirdetés hogy lesz egy sminkverseny, szerettem volna jelentkezni rá, elküldtem a jelentkezési lapot kitöltve, megvettem, ami kell. Modellem is volt, tegnap jött át sminkpróbára, rengeteg ötletem volt

De itt volt barátom, az ő barátja, tesómék, és poénból tesóm kigúnyolt, én hiába koncentráltam elkezdett remegni a kezem, és egyszerűen képtelen voltam bármit is csinálni, elrontottam a formát, leblokkoltam.

Egyszerűen nem tudtam semmit sem alkotni, könny szökött a szemembe, eszembe jutottak a régi emlékek, és mondtam a modellemnek, hogy ez nem fog menni, inkább hagyjuk.

Este nagyon kiborultam, elkezdtem zokogni, csalódott voltam, féltem attól hogy a versenyen megismétlődik a régi sztori, féltem hogy beégek, egyszerűen úgy éreztem nekem ez nem fog menni. Barátom értetlenül nézett rám, azt mondta nem érti, mert tudja hogy ez az életem, tudja hogy kreatív vagyok, és ha ráfeküdnék menne, de egyszerűen teljesen kiakadtam... csalódott voltam.

És olyan megalázó, hogy csalódott bennem barátom is, meg mindenki aki látott, bár előttük nem sírtam.

Úgy szégyellem magam...

Nem tudom akarok-e még a sminkeléssel foglalkozni, és ciki vagy sem ma visszamondta a nevezést.

Mit kellett volna tennem? :(