Ha azt látja otthon a gyerek, hogy a szülei alkoholisták akkor nagy a valószínűsége annak, hogy felnőtt korában ő is az lesz?

Nekem a nagybátyám volt alkoholista (má meghalt). Ráadásul az agresszív fajta, bár nem minden nap volt náluk balhé, azért a havi egy verekedős, ordibálós balhé mindig megvolt. (Legalábbis mi ennyiről tudtunk általában)

Két fiuk van, az egyik teljesen olyan mint az apja volt. Bár nem minden nap piál (még, mert szerintem kb ez lesz pár év múlva), de ha iszik, akkor nagyon paraszt tud lenni. A másik fiú meg totál antialkoholista, még az esküvőjén is csak úgy csinált,mintha ivott volna a pezsgőből, de nem ivott bele.

Szóval nem lehet megmondani. Ugyanazt látta mindkettő, mégis teljesen másképp élik az életüket.

Nem.

Inkább az esélyesebb, hogy ő direkt nem lesz az. De ez sem szentírás. Nem ezen múlik.

Az eszén és az értékítéletén múlik!

Ha okos, akkor felnőtt korában úgy tesz, ahogy neki jó, ami a saját értékítélete szerint jó, és nem azt tekinti jónak, amit a szüleitől látott.

Ha szerinte alkoholistának lenni jó, akkor lehet az lesz, ha emg nem, akkor nem. Ezt pedig a gyerekkori tapasztalatain keresztül tudni fogja. Ha az alkohol miatt nem törődtek vele a szülei, akkor nyilván nem tartja jónak...

Szóval ha igazán okos, akkor hamar rájön, hogy nem jó dolog az alkoholizmus, és ha szüleit nem is tudja befolyásolni, a saját felnőtt életéből mellőzni fogja ezt...

Nagyapám, apum részéről, már nem él. Előtte évekig agresszív alkoholista (és dohányos) volt, gégerákban halt meg. Hosszú ideig verte apumat és az öccsét is, minden este részeg volt, sokszor kikergette őket az éjszakába olyankor.

Most, évek múlva, apum abszolút antialkoholista, és gyűlöli az alkoholistákat, pláne azokat akik isznak és agresszív dühöngő állattá válnak. Csak egy gond van: úgy tűnik öröklődött, mert öccse meg ilyen lett... úgy tűnik ő örökölte az apukától a dolgot. Szóval kétesélyes.

Valószínűleg igen, hacsak nem olyan intelligens, hogy már kora gyerekként lerúgja magáról az apukát, mint apaképet és mást keres helyette, de még így is nagyon sokat szennyez a lelkén egy alkesz apuka (vagy anyuka, mert az is van ám) példája.

Amit írtatak, az az általános: vagy teljesen azonosul az agresszorral (itt az agresszor a piáló ember) és ő maga is piás lesz, vagy a szöges ellentétet választja: csakazért sem akar inni, soha, semmit, egy kortyot sem. Az a baj ezzel a második megoldással, hogy hosszú távon nem működik, mert valójában pontosan az, mint az első változat, csak állandó mínusz előjellel. Folytonos tagadás, folytonos bizonygatás a világ előtt, a család előtt, önmaga előtt, hogy ő aztán egy mákszemet sem hasonlít az alkesz apuka/anyura...annyi lelki energiát elhasznál az adott embertől, hogy az elképesztő.

A következő nemzedékben biztosan lecsapódik az, hogy gyűlölte az apját a pia miatt. Valamelyik gyerek szintén alkesz lesz vagy ahhoz megy hozzá. És ezt nem genetikailag örökli, hanem a patológiás családi mintát, a családi tudattalan mocskát kapja meg a nyakába. Ha egy kicsit is hasonlít alkatilag, vagy a szeme színében, vagy a vérmérsékletében a felmenőre, akkor biztosan azonosítják vele.

Megoldás: terápia, és feldolgozni a családi szemetet, hogy ne add tovább, amitől magad is mérhetetlenül sokat szenvedsz.