Lusta vagyok, amiért nincs munkám? Hogy értethetném meg a párommal, hogy nem szórakozásból vagyok itthon?

Három hónapja már, hogy állást keresek. Ő egyszerűen nem hiszi el, hogy nem azért nem találtam, mert lusta vagyok, hanem egyszerűen nem vesznek fel sehova. Folyamatosan nézem az álláskereső oldalakat, az apróhirdetési oldalakat, álláskeresőknek tanácsadó oldalakat. Voltam állásbörzén, beszéltem hr tanácsadóval. Szerintem nagyon profi önéletrajzaim vannak, mindenhova igyekszem olyat küldeni, ami a legszimpatikusabb. Rengeteg helyre pályáztam már, a szalag melletti munkától a projektmenedzserig.

Voltam vagy egy tucat állásinterjún is. De semmi. Eddig csak egy alkalmi munkát sikerült szereznem, egy családnál takarítást, de ez minimális pénz.

Az önbecsülésem a béka feneke alatt van, hiszen mást se kapok, csak nem, nem, nem, nem kellesz. Azt már hetek óta hallgatom, hogy miért vagyok folyton rosszkedvű. Hát én igyekszem vidám lenni, de nem tudom, minek örülhetnék.

Tegnap megkaptam tőle, hogy szerinte én csak arra hajtok, hogy ő eltartson, nem is akarok munkát találni. Azt hittem, rosszul hallok. És hogy ennyi idő alatt, ha már úgyse csinálok semmit, kitanulhattam volna valami szakmát autodidakta módon.

Amióta nincs munkám, a kiadásaim minimálisra fogtam. Egyedül egy blúzt vettem, amiben meg lehet jelenni állásinterjún. Egyébként kaján kívül semmire, de tényleg semmire nem költök. Nem arra apellálok, hogy eltartson.

Ez a "nem csinálok semmit" dolog nagyon szíven ütött. Oké, amikor hazajön, igyekszem vele foglalkozni, de amíg dolgozik, addig én is vagy pályázok, vagy az anyagom javítgatom, vagy az angolt gyakorlom, mindent megteszek, amit tudok. Jó, nem álltam neki szakmát tanulni, de ez meg azért van, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig nem lesz állásom.

Neki keresett szakmája van, most vált munkahelyet, ahol egyébként őt kereste meg a cég. El se tudja képzelni, hogy én annak ellenére nem találok semmit, hogy tényleg próbálkozom.

Hogy lehetne vele ezt megértetni?