Miért érzem azt, hogy egy komoly családi botrány (rossz esetben válás) fog ebből kialakulni?

Jelenleg (sőt talán már egy ideje) inkább csak szőnyegalásöprés van, több dologról is, bár én csak mostanában tudok meg dolgokat a múltról.

Anya és apa teljesen másképp látják a világot, ráadásul az anyai nagymamám (az egyetlen aki még él) is eléggé ravasz és hazug, de leginkább királynőként kezelteti magát. Nem foglalkozik senki mással, esetleg a pénzt próbálja meg kikunyerálni.

Apa átlát rajta, de anya nem, aztán amit ezen képesek vitázni...

Meg azon, hogy az az állítás nagyi részéről, miután megszülettem, hogy "Ez a gyerek (én) nem az igazi" arra a tényre hogy én az unokája vagyok-e neki vicc volt-e vagy komoly. A részletekbe nem mennék bele, bár tény, hogy apát mindig elég idegenként kezelték.

Sosem házasodtak össze (pénzhiány miatt, apa szülei szegények voltak, anya szülei meg egy fillérrel sem segítették őt pedig pénz lett volna, csak apát nem szerették sose), mert akkor arra nem lett volna pénz, hogy gyereket (engem) vállaljanak.

Nem tudom (apa sem) hogy mi folyik a háttérben, de anya állandóan "Semmi" "Hagyjuk" "Nem fontos" meg ilyen jelzőket halljuk anyától, pedig látszik rajta, hogy baja van. Nem lehet vele beszélni, ő kapja föl a vizet, ha nem kopik le róla vki egyből, vagy ha én is ugyanezt válaszolom neki.

Az egészbe bele vagyok zavarodva és igazából attól félek, hogy az egészből én jövök majd ki rosszul, mert foglalkoznak ők velem, viszont arra nem gondolnak, hogy nekik csak én lehetek a jövő. És elsősorban nem is apa miatt aggódok...

15/F