Férjhez megyek én még valaha? Lesz nekem valamikor normális kapcsolatom?
Fiatal egyedülálló anya vagyok, és úgy érzem, soha az életben nem megyek férjhez, sőt, még pasim sem lesz soha. A fiam születése óta összesen 3 (elég béna) kapcsolatom volt, mondjuk a második még kapcsolatnak sem nevezhető, inkább csak randizgatás volt. Mindhárom esetben én vetettem véget a dolognak, mert valahogy képtelen voltam beleszeretni az adott pasiba, pedig mindhárom rajongott értem, bármit megtettek volna a kedvemért, de nekem valahogy mégsem ment. Az elején minden szép és jó volt, csak aztán nálam elmúlt a lángolás (elég hamar) és nem maradt a helyén semmi.
Nem akarok közönségesnek tűnni, de már egy éve nem szexeltem, ez is az őrületbe kerget. Tavaly télen volt utoljára kapcsolatom, az is olyan fura volt, mert a pasi imádott meg minden, de egyáltalán nem akart velem lefeküdni. Nem kérdeztem rá, nem vagyok hozzászokva, hogy ezt nekem kelljen erőltetni.
Aztán amikor már huzamosabb ideje egyedül voltam, akkor rájöttem, hogy nem is találkozom olyan pasival, akivel én magamat el tudnám képzelni. Próbálok ismerkedni, de nem történik semmi. Mondom, nem is találkozom olyannal, akivel bármit el is tudnék képzelni, meg általában eleve nem is találkozom ismerkedős kedvű pasikkal. Bennem van a hiba??
Sajnos a fiam apjával olyan elképesztően rossz volt a kapcsolatom, hogy úgy érzem, ez mérgezi meg a jövőmet, és ez miatt nem leszek képes többet mással lenni, mert egyszerűen elvette az alkalmazkodóképességemet az, hogy őhozzá meg hiába próbáltam alkalmazkodni, ő minimálisan sem volt képes ezt viszonozni.
Nem tudom, hogy írhatnám le ezt rendesen, de már úgy vagyok az egésszel, hogy nem kell nekem valami tökéletes, adonisz hapsi, csak egy picikét legalább nézzen ki jól, legyen kedves, humoros és megértő, elsősorban társ, de elképzelésem nincs, hogy nekem mikor és hogyan lesz lehetőségem ilyen embert megismerni. Barátnőim már tanácsolták, hogy hirdessek, de én erre nem vagyok képes, azt már nagyon elkeseredett kapálózásnak érezném.
MIT TEGYEK???
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:"azt már nagyon elkeseredett kapálózásnak érezném.
MIT TEGYEK???"
Ez vicces, kicsit ellentmondtál magadnak...:)
Lehetséges, hogy kicsit nagyra teszed a mércét, hiába hiszed, hogy nem.
"egy picikét legalább nézzen ki jól, legyen kedves, humoros és megértő, elsősorban társ" mindenki ilyenre vágyik, csak vannak 'szintek', vagy 'mértékek'. Gondold csak el kinek kell olyan, akiből hiányzik valamelyik, azaz vagy agresszív, vagy túl komoly, vagy nemtörődöm, stb...
Próbálkozhatsz társkeresőn, oda még olyanok is felteszik magukat akiknek nincs feltétlenül mihamarabb szüksége egy párra, hanem csak "hátha megismerek valami jó.." elven kerülnek fel. Ezt csak onnan tudom, hogy ismerek ilyet.
válasza:Igen. Több oldalról meg lehet közelíteni a dolgot. Simán Rád lehetne fogni, hogy Benned van a hiba, magasra teszed a mércét. Másfelől ha belegondolok, így a harmadik x felett, egy rakás tapasztalat birtokában, ha újra kellene kezdenem, én is sokkal válogatósabb lennék, mint a huszas éveim elején, amikor megházasodtam. Az is lehet, hogy az életben nem találnék magamnak ismét párt. Aztán ki tudja... A nagy dolgok mindig akkor jönnek, amikor, és ahonnan nem számítasz rá!
Mindenesetre a helyedben én is a párkereső oldalakon próbálkoznék, ha nincs más. Én is ódzkodnék tőle, de ez is plusz esélyt jelenthet.
válasza:úgy érzem, hogy saját magad útjában állsz.
egyrészt másokban keresed a hibát, másokat okolsz. ugyanakkor TE nem igazán szeretnél annak érdekében tenni, hogy a szituációd megváltozzon. (a pasiknak kell kezdeményezni a szexet és mindent, társkeresőn nem hirdetek)
persze ez így nagyon kényelmes.
ha elégedetlen vagy a szituációval, akkor vagy megváltoztatod vagy elfogadod. TE döntesz.
válasza:Szerintem nincs semmi baj Veled. Elképzelhető, hogy az előző házasságodban olyan lelki sérülések értek, amelyek feldolgozása több időt igényel. Ne görcsölj és főleg ne legyél türelmetlen! Koncentrálj minden figyelmeddel a gyerekedre és önmagadra! Tedd rendbe az életeteket, foglalkozz sokat a gyerekkel. Figyelj önmagadra. Ne csak a külsődre, hanem a belső harmóniára is.
A társkeresőn való ismerkedés nem kapkodás, nem is valami szégyelni való dolog. Én 3 gyerekkel jöttem ki egy elképesztően rossz, 13 évig tartó házasságból. 10 évig voltam "magányos", csak a srácokkal és a munkámmal törődtem. Nem kerestem, nem is akartam párt magamnak. Aztán regisztráltam egy netes párkeresőre (nem hittem benne, inkább csak beszélgetni szerettem volna valahol) és csodák-csodája, rám talált a szerelem! Középkorúan ismertem meg azt az érzést, amikor rám szakad az ég, amikor a párom végtelen szerelemmel és figyelemmel fordul felém, én pedig felé. Soha nem ismertem, nem is hittem hogy létezik ilyen fokú szerelem, szeretet, megértés és harmónia. Most lettem teljes egész.
Ne add hát fel! Talán holnap, talán évek múlva, de Te is meg fogod ezt tapasztalni. Erőltetni, elvárni nem lehet, csak elfogadni ha jön. Olyan, mint a szivárvány. Csinálni nem, csak megtalálni lehet.
válasza:Ilyen hozzáállással nem valószínű, hogy találnál valakit. Nagyon nagyképű vagy, ráadásul eléggé önző is. Hiába voltak férfiak akik vállaltak volna téged még a gyerekkel is(nagy szó!), elküldted őket. A társkeresőtől idegenkedsz, hirdetést nem adsz fel, akkor hát egyedül fogsz maradni.
Szerintem jobban is jársz, mert amíg nem nősz fel egy kicsit a feladathoz, csak azokat a férfiakat fogod megbántani, akik képesek lennének neked szeretetet adni.
Köszi szépen a válaszokat, nagyon elgondolkodtatóak voltak, leszámítva az utolsóét, neked annyit, hogy már bocs, de nem fogok olyan férfival élni, akit nem szeretek, csak azért, hogy a hozzád hasonlóak elveinek megfeleljek.
Most én a társkeresőt csak azért írtam, mert egyszer regisztráltam ilyen oldalra, egy hét múlva egy fiú haverom röhögve hívott fel, hogy mit keresek én ott, talán ennyire szerencsétlen vagyok? Amikor visszakérdeztem, hogy és ő minek nézeget ilyen oldalt, akkor annyi volt a válasz, hogy ő nincs is regelve, csak nézegette a csajokat. Mondjuk írtak nekem akkor hárman is, de akkor meg nem tudom, valami pasifóbia vett rajtam erőt... Én a spontán dolgokat szeretem. De olyan meg nem történik. El szoktam menni néha szórakozni, de ott még sose találkoztam senki olyannal, akivel kölcsönös lett volna az érdeklődés. Mondjuk igazán nem is megyek gyakran, szóval nem tudom... Más helyeken meg egyáltalán nincs olyan szituáció, hogy ismerkedni lehetne, szóval nem is értem, hogy mások hogyan jöhettek össze a párjukkal.
Pedig ez régen nálam nem így ment, korábban mindenhol olyan pasikba botlottam, akiket érdekeltem és akik engem is érdekeltek. Jó, nyilván benne van, hogy mostmár gyerekem van, de teljesen őszintén mondom, hogy olyannal még az életben nem találkoztam, akinek ez gondot okozott volna.
Vagy tényleg az lenne a baj, hogy én nem kezdeményezek? Ha nekem megtetszik egy hapsi, én nem merem megszólítani, mert félek a pofáraeséstől. Ez lenne a gond?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!