Titeket hogy ápol a párotok-férjetek ha betegek vagytok? Kérnetek kell hogy megcsináljon valamit (pohár tea, ebéd, vacsi), vagy magától megcsinálja?

Köszönöm annak, aki letuskózott.

De, engem sajnos ápoltak, bár ne kellett volna. Ha volt rá ok.

De szülés után mit kell ápolni valakin???

Arcüreggyulladással miért kellene helybe vinni valakinek a teát???

Miért kell otthon feküdni vakbélműtét után, amikor a műtét másnapján fel kell kelni??? nehogy ne tudjon a konyhába kisétálni valaki, ez vicc.

Én tolószékből prímán ellátom magam és a két kiskorú gyerekem, a háztartást.

Nem, nem normális.

Az a helyzet, hogy a férjed minden...csak éppen TÁRS nem.

Sajnálom, hogy egyáltalán magyaráznod kell, egy felnőtt embernek..

Akár egy hőemelkedés is ki tud ütni egy embert úgy, hogy ne tudjon felkelni, itt vagyok élő példának. Bármi, de szó szerint bármi bajom lehet, de ha csak kicsit is belázasodok, végem van. Egyszerűen nem tudok fenn lenni. Vesekövem, epekövem volt, többször törték mindkettőt, mire távoztak. Iszonyú görcseim voltak, mégis mászkáltam. Olyan torokgyulladásaim vannak rendszeresen, hogy a szó legszorosabb értelmében nem tudok beszélni, mert ha csak résnyire is kinyitom a számat, nem kapok levegőt, ugyanis akkorára dagad a mandulám, hogy elzárja az egész torkomat. Migrén, olyan szintű felfázások, hogy vért pisilek, stb. Simán elmászkálok minddel. De ahogy 37°C fölé megy a testhőm, ott vége. Minden ember más, mindenki máshogy reagál mindenre.

Az én párom szintén nem egy segítőkész valami magától, mert ő utálja, ha betegen körbe van ugrálva. Ő ezt szokta meg. Én meg azt, hogy olyankor hiába nem akarom zavarni, ha beteg, mégis körbepattogom, folyamatosan kérdezgetem, hogy mi kell, hozzak-e valamit. Néha már idegesítem is szegényt. Ő nem ilyen, néha rám néz, megkérdi, mi a helyzet, és annyi. De ha kérem, rögtön segít. Ha tényleg súlyos, akkor meg aztán belőle is kitör az aggódó hősszerelmes :) Estem már össze a konyhában, mert ideges voltam, napokig nem bírtam enni. Szegény azt se tudta, mit kell kezdeni ilyenkor, aztán nagynehezen kinyögtem, hogy nem eszek negyedik napja, és akkor csúnya szidások közepette előkapott egy zacskó szőlőcukrot, leült mellém a hideg kőre (nem engedtem arrébbvonszolni magam), és addig nyösztetett, amíg belém nem táplálta a fél zacskóval - jobban is lettem :)

De ha kérem, mindig segít.

Egy vitával kezdődött nálunk is, amíg még nem éltünk együtt. Csúnya lázas tüdőgyulladásom volt, és egész héten át csak neten, üzenetben kérdezte kétszer, hogy vagyok. Nagyon kiakadtam, ő meg nem értette. Akkor magyarázta el, hogy nála ez eddig természetes volt (elég felszínes kapcsolatai voltak előttem), és hogy ő is inkább azt szereti, ha békén hagyják, nem látogatják, nem hívogatják olyankor.

Szerintem próbáld felhívni a férjed figyelmét, hogy ha ő lenne beteg, mit várna? Vagy ha esetleg lebetegszik, add neki vissza ugyanazt, amit te kaptál tőle. Ha kiakad, szembesítsd a saját viselkedésével - pláne, hogy a pasiknak amúgy is szokásuk papot kérni már egy kis megfázásért is...