Milyen érzés saját lábra állni?

Nekem volt jövőképem karrier szempontjából elég komoly, ezért egyszerre volt nagyon jó érzés és egyszerre volt aggasztó,hogy menni fog e.

Saját magamra főzni bizony meg kellett szoknom,mert sokáig unalmas tevékenységnek tartottam,de most már azt sem annak tartom,a takarítást is meg kellett szoknom,de idővel kezdtem átesni a másik oldalra és a szülők mellett rendetlen gyerekből rendszerető felnőtt lettem,már kifejezetten nem bírom elviselni magam körül a rendetlenséget.

Mosogatni Tv nézés közben szoktam,a takarítás és porszívózás mára már kifejezetten megnyugtat.

Igaz most sem bírok egyfolytában "házimunkázni" egy kis házimunka egy kis olvasás vagy TV nézés vagy internetezés stb,aztán megint egy kis házimunka.Hát így.

Ahogy minden kezdet nehéz, lehet ez is nehezen fog indulni, amíg meg nem szokod.

Èn 18 èvesen jöttem el otthonròl külföldre, kicsit döcögve indult minden, se nyelvet nem tudtam, se szakmám nem volt, de belejöttem. 4 éve vagyok egyedül, nyaralni hazajárok, de eszem ágában nincs hazaköltözni. Otthon nyugis volt, apuci eltartott. De így mèg nyugodtabb vagyok, saját lakás, saját felelősèg, saját èlet.

Ne aggòdj majd kialakul minden, valahol el kell kezdeni.

Kérdés, hogy van-e segítségetek? (akár anyagi akár más, pl. szülőktől) mert akkor no para!

Viszont ha nincs akkor elég necces az egész.

Ahogy nálunk is kezdődött.

Először is egy normális albérletet kell találni ami NEM könnyű!

Nagyon sok minden csak hetek-hónapok múlva derül ki.

Nekünk 4 év alatt ez a 3. albérlet, és egy napon nem lehet említeni ezt a helyet az első kettővel.

Jobb, olcsóbb, a tulajdonosok is normálisabbak, és nem kell még azért is engedélyt kérni, hogy egy szöget beverjünk.

A diákmunka relatív.

Mert ugye diákként kezdtem én is annó.

Viszont később volt olyan is (ha más nem volt) hogy állandósként árufeltöltő voltam pl. hipermarketben, vagy gyári munkás fillérekért (diplomával, nyelvvizsgával, stb) és kevesebb volt az órabérem mint egy diáknak.

Az hogy heti 5 napot dolgoztok az nem lehet gond.

Nekünk több alkalommal is volt, hogy a párom délelőttös én délutános voltam vagy fordítva, na az úgy már "kicsit" rosszabb.

Főzést úgy érdemes ütemezni, hogy egyszerre többet készítetek, aztán egy részét lefagyasztjátok.

Takarítást is érdemes együtt csinálni, mert akkor hamarabb készen vagytok.

A számlák legyenek mindig az elsők. Ne halogassátok, hiába van még 5 meg 8 nap a fizetési határidőig, mert bármi közbe jöhet.

Teljesen új helyen aludni? Tök jó! Olyan mint egy véget nem érő osztálykirándulás, vagy utazás alkalmával egy szállodai szoba, persze szerényebb körülmények között.

Összességébe véve nagyon jó önállónak lenni (persze akik anyásak-apásak azoknak kínszenvedés lehet), de persze ez felelősséggel is jár, és nem lehet minden kis apró vagy nagyobb dologgal a szülőkhöz rohanni.

Sok sikert!

Én 17 évesen Bp.-re költöztem és albérletben laktam teljesen egyedül, abszolút vállalható ha egy kicsit is bátor vagy. :)

Jah és mellesleg halkan megjegyzem mióta férjnél vagyok azóta a férjem szüleinél élünk és eszméletlenül borzasztó, tehát ha tehetitek menjetek és lakjatok külön és éljétek a saját életeteket, hiszen úgy is egyszer majd külön kell élni a szülőktől. Miért ne most?

Amit itt az utolsó kommentben írtál,az nagyon gáz...

Egyébként a 4-essel tudok tökéletesen egyet érteni.Addig,amíg az ember nem tudja mit jelent a saját önálló élet úgy isten igazából,addig nem is tudja értékelni rendesen.Én is már csak most kaparom a falat képzeletben nap mint nap,hogy hogy lehettünk olyan hülyék a Párommal,hogy otthagytuk az otthonunkat és spórolás gyanánt visszaköltöztünk először Anyukájához majd Mamámmal közös udvarba.Naponta álmodozom,hogy csak adasson már meg az Életben mégegyszer a saját ház,akár hiteles is,de legyünk már végre újra külön együtt.

"Dolgozni pedig biztos nem lesz olyan rossz, nem lesz annyival másabb, mint az iskola, igaz?"

Gondolom embere válogatja, hogy ki hogyan éli meg ezt a változást. Nekem teljesen más volt dolgozni, mint suliba járni. Nagyon pozitív irányba változott meg minden, végre úgy éreztem, van értelme annak, amit csinálok, nem csak egy szám az eredménye az ellenőrzőmben. Mondjuk én nagyon szeretem a munkámat és magyar viszonylatban jól is fizetnek.

Utolsóval egyet értek sokkal jobb azt dolgozni,ami érdekel és szereted,mint iskolába járni.

Felnőtt fejjel tökéletesen ostobaságnak tartom azt,hogy keményen teletömik olyan magolással az ember fejét,amire mostanra már semmire sem emlékszem.38/N