Mit tegyek, hogy ne érezzem úgy, hogy folyamatosan konkurálnom kell a férjem múltjával?

Annyit mesélt már a 2 év alatt a múltjáról, exekről, barátnőkről, hogy befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy nekem jobbnak kell lennem, mert különben nem felelek meg. De már bele fáradtam, nincs kedvem semmihez. Már szórakozni sem szeretek vele menni, mert mindig felbukkan valaki, ha más nem említve van, és én ettől úgy érzem, hogy az én számlámra megy, mert én nem vagyok olyan, mint ők. Beszéltünk már erről, szerinte ez csak az én téves felfogásom, hogy mindent magamra veszek. Régen életvidám, jó fej csaj voltam, most meg úgy érzem, hogy el vagyok nyomva, hogy nem lehetek önmagam, hogy nem vagyok elég jó. Nem érti meg azt sem, hogy miért érzem úgy, ha exekről, más nőkről beszél nekem, akkor összehasonlít velük. Szerinte nem teszi, és a kérdésemre, hogy miért mondja mindig az emlékeit, miért nem beszélgetünk másról, rólunk, azt válaszolta, hogy nekünk még nincs annyi közös jó élményünk, amiről lehetne. De így nem is lesz, mert már elment a kedvem az egésztől. Volt valaki így? Mit tehetnék? Mindig eldöntöm, hogy reggel ha felkelünk más lesz minden, de mindig ugyan oda lyukadunk ki.