Más is érzett már így?
17 éves lány vagyok,örökbefogadott vagyok.Ezernyi kérdést tettem már fel ezzel kapcsolatban,de most új irányt vett ez az egész ügy.Mégpedig egy olyan irányt,hogy blogot írok a régi nevemmel együtt,de a többi ember szinte mind kitalált karakter,vagy csak részben kitaláltak.
A helyzet az,hogy nem értem magam.Az történik,hogy miután leírok egy részt,azután nagyon jól érzem magam.Olyan teljesség érzés tölt el.Azokat az érzéseket érzem,amiket azokban a helyzetekben éreznék..mondjuk ezt most lehet,hogy nem így kellene fogalmaznom,mert így kicsit furcsa.Nekem is az volt először!Aztán most meg nem tudom eldönteni,hogy ez jó,vagy rossz.Mindenesetre le kell szögezzem,hogy nyugi,nem képzelem be a dolgokat..stb.,csak írok egy történetet,aminek az alapját a vágyaim képezik.
Ja meg aki csinált már ilyet,vagy érzett hasonlókat,az legyen szíves írja le,hogy mikor és hogyan,miért..stb.!Köszi szépen előre is!
válasza:Nagyon pozitív hozzáállás a részedről a felmerült problémák feldolgozása!!! Igencsak foglalkoztat téged az örökbe adás valamint ki lehet az eredeti szülő? Lassan eljutsz abba a korba amikor el kell döntened akarod-e látni édes szülődet?
Ha kérhetem:amikor írsz akkor légyszíves a kínált témát is járd körbe mert ez is segíti lelked gyógyulását!! Fel tudod magad készíteni váratlan helyzetekre!!! A feszültség oldása miatt "nagyon jól érzem magam"!!! Remélem hasonló helyzetben lévő,nevelkedő emberekkel is beszélhetsz ami végképp megnyugtatna. Kívánok neked sok sikert ahhoz,hogy az írás által is kiforrott személyiség legyél!!!
válasza:Szerintem részben így próbálod feldolgozni magadban a kérdést. Viszont én is azt tanácsolom, hogy ne nagyon kérdezgess többet, hiszen tényleg a nevelő szüleid neveltek fel és a saját gyerekükként szerettek/szeretnek. Ha pedig úgy érzik akkor lehet saját maguktól is fognak Neked az igazi szüleidről beszélni.
Ha gondolod elküldheted a blogod címét, ha szeretnéd mondok róla véleményt szívesen. :)
válasza:Szia! Szintén örökbefogadott vagyok. Nekem 14 évesen mondták el. Abban az életkorban vagy, amikor minden drámai, minden nagyon titokzatos. Átéltem én is.
Megvan a biológiai anyám, a testvéreim is. Nem akkora happy, mint ahogy most hiszed és csak amerikai nyálfolyatásokban veszik el a gyereket a gazdag örökösnőtől, a szebb jövő reményében.
Nálad is póriasabb a helyzet hidd el. A biológiai szüleid, akik egy magömléssel létrehoztak és ezzel befejezettnek tekintették a dolgot (valamilyen oknál fogva), lemondtak rólad. Ők nem hírsek, nem gazdagok és nem is valószínű, hogy modell szépségűek, de karitatív érzelmekkel sincsenek túl jól eleresztve.
Ezeket a tapasztalat mondatja velem. A biológiai családom számomra idegen maradt. Megvolt nálunk is a nagy hálivúdi találkozés, de az évek szépen elsimítottak mindent.
A tanácsom: éld végig, éld át, de ne határozza meg a jövőd. Nem vagy különlegesebb, mint a több ezer másik akikről lemondtak a szülei, csupán szerencsésebb, mert nem lelencként nőttél fel.
Nagyon kíváncsi vagyok a vérszerinti anyámra,az apám ismeretlen.Annyit hadd mondjak még a dolgokról,hogy főként arra lennénk kíváncsi,hogy tényleg kutattáke,keresték-e eleget,és mi történt valójában.Ugyanis nagyon sok homályos,el nem vart szál van a történetemben.Szeretnék mindenre választ kapni,és úgy gondolom,hogy itt és most ez a természetes reakció a részemről.
Nem találták őt.Elvileg.Sehol.Pedig keresték,állítólag.. és én szerintem a lemondó nyilatkozatról vagy a lemondató(!) nyilatkozatról,bírósági végzésről esetleg kellett volna papírt kapnom.Erre megerősítést egy iktató ismerősöm mondott(őt nem ismerik a szüleim).
Anyára mindig számíthattam,mellettem volt és anyagilag is támogatott,meg lelkileg is.De ő is azt érzi és el is mondta,hogy nem ragaszkodok úgy hozzájuk,mint ahogy ők ezt elvárnák.Meg azt mondták,hogy mást vártak tőlem.Mondjuk én nem tudom,hogy hogy ragaszkodhatnék egy olyan emberhez,mint most az "apám",mert ő egy alkoholista,én őt nem tudom tisztelni.Fáj,hogy nem lehetett SOHA
*Elnézést,itt folytatom(véletlen elküldtem):
Szóval fáj,hogy soha nem lehetett igazi apa z életemben.És végülis fáj,hogy anya azt hiszi,hogy hozzá nem ragaszkodok..pedig most is aggódok érte,ő is sejtheti,mert azt hiszem,hogy beteg,és nem akarja elmondani.De remélem,hogy igazából nincs baja..:S És ezt ő nem érti meg!Nem látja,nem érzi.
Ő eleget szenvedett,és én ezt megértem.Egy magzat halálát sosem lehet feldolgozni,de én úgy vagyok,hogy nekem 9 hónapos koromig nem volt senkim.És a pszichológia(inkább a lélektan része) is igazolja,hogy a korai anya-gyermek kapcsolat kialakulása nagyon fontos lenne.Nekem ez kimaradt,így nagyon sokat betegeskedtem.Akkor azt hiszem,hogy ezek után mindenkinél érthetőbb,hogy miért érzek úgy,ahogy.Szeretnék válaszokat kapni,mindenre!
Nem számítok Hoolywoodi találkozásra,csak szeretném Őt egyszer látni,megkérdezni tőle a dolgokat.De ha ellenséges lesz velem,én azt is megfogom érteni,ugyanis én egy nagyon elfogadó személyiség lettem az idők során,pont ennek köszönhetően.És ez azt hiszem,hogy így jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!