Szerintetek a szülők feladata a gyermekeket egy bizonyos tudással kiengedni az életbe, vagy később a gyermek feladata ezt magától megszerezni?

Együtt érzek veled, nem lehet könnyű neked. Anyósod a te és a családod nyakába akarja varrni mindazt, amit ő a férjével elmulasztott 30 éven keresztül. Mit műveltek ők akkor gyereknevelés címén? Ha nem azt, hogy segítették a gyereküket az életpályája felelősségteljes kialakításában? Ha nem arra volt gondjuk, hogy kiderüljön, mi érdekli, miben lelné örömét egy életen át s ehhez mit kell megtanulnia?

Azt gondolom, a férjednek jó sok feldolgoznivalója van, elsőként az, hogy elfogadja a helyzetét, hogy ő 30 évesen kezd el fősulira járni, nyelvet tanulni. Le a kalappal előtte.

A szülök nem tudnak a gyerekük helyett tanulni - nem mindig ugy van, ahgy látszik, több ismerös család is van, ahol a gyerekek nem akartak annak idején diplomát, hanem önállóan élni, késöbb meg a szülöt hibáztatják, mert nem kényszeritette öket. (Olvasd el itt a sok 18 évest, aki kikéri magának, hogy a szülö bármit is mondjon, nem akar tanulni, mert addig függ a szülöktöl.)

Egyébként ha a szülöknk van rá anyagi lehetöségük, akkor adják meg a LEHETÖSÉGET a gyereknek, (hogy ezt igeénybe veszi-e, az a gyerek magánügye), de ha nem megy, akkor a is gyerek megkeresheti hozzá a szükségeseket.

Nekem inkább úgy tünik, hogy a párod eddig nem akart továbbjutni és tanulni, az anyósék meg szerették volna.

Helyette tanulni nem tud egy anyós se, és lehet, hgy a párod csak azért kezdett mindenbe bele, mert nem akar öemaradni mögötted. Ne CSAK az anyóst hibáztasd, lehet, hogy egyszerüen most lát lehetöséget arra, hogy a fia elöbbre jusson.

31 éves vagyok, tehát kb. velem egyszerre kezdte volna el a férjed a fősulit, ha akkor elkezdni... akkoriban még 3000-ért laktunk a koliban és ingyenes volt az oktatás, leszámítva az akkori kormány próbálkozását a tandíj bevezetésére, ami 2000! Ft/hó volt (vagyis 12000/félév az akkori körülmények mellett és nem 70-100 000). De nem tartott az egész fél évig, ha jól emlékszem, mindegy is ez most. Negyed ennyiért vonatoztunk tankönyvért a könyvtárba jártunk vagy ismerkedtünk az internettel. A szüleim rosszul működő vállalkozás mellett is kipréselték magukból, hogy én is és az öcsém is elvégezzünk egy főiskolát/egyetemet, hála érte nekik!

Mindketten nyelvvizsgáztunk. Akkoriban érdekes módon az sem szúrta senkinek a szemét, hogy az adójából taníttatják a fiatalokat, mert közös érdek volt a jól képzett fiatal minden területen.

Nem írtad, hogy mennyire éltek rossz körülmény között akkor, de ha a szülők céljuknak tekintették volna, hogy a fiuk továbbtanuljon, akkor szerintem ki tudták volna fizetni. Szóval szerintem igenis a szülők feladata, hogy a lehető legtöbb fajta tudással és tapasztalattal, valamint a képességek fejlesztésével vértezzék fel csemetéjüket, hogy aztán a saját lábukon tudjanak állni.