Van egy 1,5 és egy 2,5 éves kislányunk, mióta megszülettek - oké, nagyon hamar "jöttek" egymás után, és nem is volt idő a két születés között - szinte nincs magánéltünk. Szerintetek normális ez így?

A gyerekek a legnehezebb korban vannak - ráadásul ketten - mert már nem maradnak el a babakocsiban, de még nem annyira nagyok, hogy hosszabb ideig le lehessen foglalni őket homokozással vagy játékokkal. (tudom, nekem is kis korkülönbséggel születtek a gyerekek, ez volt a legnehezebb)

Ráadásul egy kisebb kirándulásra is annyi cucc kell, hogy egy tevekaravánt fel lehetne vele málházni.

Sok türelem kell ehhez, és sajnos hiába mondanám, hogy beszélj a férjeddel, próbáljátok együtt megoldani, ha a másik oldalon nincs fogadókészség.

Ha ő nem partner, nem képes családként, egy egységként gondolni rátok, akkor te mozdulj ki a gyerekekkel. Én úgy békávéztam, hogy az egyik ült a sport babakocsiban, másik a hátamon a kendőben (az nagyobb gyerekeknek is használható).

Bébiszitterről miért nem lehet szó? Anyagilag nem tudjátok megengedni magatoknak, vagy csak nem bízol senkiben? Ha előbbi, akkor sajnálom, megértem, de próbálj más anyukával összeállni, hogy egy héten egyszer bevállalod a gyerekét 2-3 órára, cserébe ő is vállalja a tieid.

Ja, hogy azért jöttél ide, hogy sajnáljunk?

Mert akkor rossz helyen vagy!

Már bocs, nem bántani akarlak, de Te tényleg a 4 fal között ülsz? Ráadásul 2 gyerekkel?

Mikor a lányom 1 éves volt, rá 4 napra született a kistesó. Ahogy hazamentünk, és összeszedtem magam (császárom volt), már mentünk. Először sétálni, aztán játszó, bevásárlás, stb. A férjem melózott.

Most 7 éves a nagy, 6 a középső, 2 és fél a kicsi. Egész nyáron mentünk, pedig 9 hónapos terhes vagyok. A papához 1,5 óra a vonat út, plusz 1 óra séta, plusz 15 perc busz. Még így is bevállaltam.

Játszótér, párom tesói, stb, mind jöhetett.

Múlt héten végig a kertet gyomláltuk, söpörtük, ezen a héten a házat tettük rendbe, függöny, ablakpucolás, lesikáltunk mindent, hozzáteszem, jövőhéten szülök, és a 3 lányka ugyanúgy takarított.

Hidd el, szervezés kérdése, és akaraterőé, hogy sikerül e eljutnotok. De én úgy érzem a szavaidból, hogy Te már eltemetted magad. Pedig ez a legrosszabb,amit tehetsz!

Állj fel, öltöztesd fel a kicsiket, és indulás!

Te sem leszel depressziós, és ők is örülni fognak!

Amúgy pár tipp, amitől jobb kedved lehet: először is, hívj egy babyszittert, és Te menj el fodrászhoz, turiba (azért oda,mert ott pár ezer forintból teljes ruhatárad lehet), vegyél egy szép élénkszínű körömlakkot, csináld meg a körmeid, sminkeld ki magad, öltözz fel, és aztán menj egy nagy sétára a gyerekekkel! Hidd el, csodákra képes.

Én a 3. gyerkőc után lettem depis (párom börtönbe került. Ugyanilyen nevű embert kerestek, de tévesen őt tették előzetesbe) és ez csodákat tett velem.

Ne add fel, legyél nő és anya, ne pedig egy rabszolga!