Mit szólnál ha nem kapnál piszit/ölelést/törődést, de ezt a másik sem várná el?

5 éve vagyunk együtt, 4 éve együtt élünk. Az utóbbi időben se reggel, se este sem kapok puszit, csókot, em hogy napközben. Ha adok se viszonozza. Nem ölel meg magától. Kérdeztem miért nem, azt mondja, mert én sem (nem igaz). Minden második héten itt van a gyereke, reggel ár rohan át hozzá, negyed órát csak puszilgatja, este nettó egy órát az ölében ül a gyerek, és napközben, amikor teheti puszilgatja. Pont ezért rosszul esik, hogy én semmit se kapok belőle. Kérdeztem, ezután puszi/csók/ölelés nélkül élünk majd, azt válaszolta, neki mindegy.

Régen nem ilyen volt, régen sokat bújt. Szex akkor van ha én kezdeényezek, pedig ne hagytam el magam. Télen egy betegség miatt 2 hónapig nem lehetett szexelni, sokat kórházban voltam, és két hónapja is egy kicsit, de már rendbe jöttem, és ő mégsem akar semmit. Ha már igénye sincs rá, akkor miért nem hagy el? Beszélni nem lehet róla, mert rögtön azt mondja, hisztizek, de arra sem válaszol, hogy akkor mi lesz a jövőben, szerettünk volna saját gyereket, de így hogyan, én így nem merek. Nem mond semmi konkrétat a jövőről, pedig én is 30 leszek nemsokára, szeretném tudni, hogy hányadán állunk.

29/N