Mit szólnál ha nem kapnál piszit/ölelést/törődést, de ezt a másik sem várná el?

Szerintem szimplán kiszeretett belőled, és már lesz@rja. Nem sűrűn tanácsolom azt, hogy szakíts, de most úgy tűnik, kommunikációval már nem lehetne kezelni a problémát. Mert beszélgetni sem akar, szeretkezni sem akar, megölelni sem akar, és ha megkérdezed miért, te vagy rögtön a hisztis.

Persze, ha képes lenne rá, megmondaná talán, hogy a betegséged alatt rájött, hogy elveszíthet és azóta nem akar kötődni hozzád, mert ha meghalsz, az nagyon fájna neki. Vagy hogy amíg nem voltál otthon, rájött, milyen jól boldogul egyedül is, és hogy nem hiányzol neki. Vagy bármely más oka is lehet a dolognak, de nem akarja elmondani.

Lehet, hogy lassan 30 leszel, de ettől függetlenül fiatal vagy. Gyerek szempontból problémás lehet, de egyébként nem vagy öreg és még simán találhatsz bárkit, aki hosszútávon is képes szeretni.

Nem tudom, hogy egyesek (így a te párod is) miért hiszik azt, hogy ha nem beszélnek egy adott problémáról, akkor az már nem is létezik?

Meg kéne neki mondanod, hogy rendben van, nem erőlteted, hogy beszélgessetek, de tudnia kell, hogy neked ez így nagyon nem jó, te érzelmileg sokkal többre vágysz és ha ez így fog menni továbbra is, akkor úgy érzed, így nem bírod és nem akarod vállalni a kapcsolatotokat a továbbiakban. Sajnos a férfiak (tisztelet a kivételnek) hajlamosak rávágni mindenre a "Ne hisztizz!" jelzőt, pedig ha két ember leül megbeszélni valamit, ami a kapcsolatukat elvileg csak előre vinné, abban én semmi hisztit nem látok.

Az exem ugyanezt csinálta, évekig könyörögtem neki, hogy beszéljünk kettőnkről, mert nem együtt élünk, csak egymás mellett. Folyton azt reagálta, mint a te párod. Ha bánatomban félrevonultam pityeregni a másik szobába, akkor utánam jött és rám ordított, hogy "Most meg mi az anyádat bőgsz?"

Mikor egyik nap elé álltam és azt mondtam, hogy elköltözök, azt mondta, hogy meg sem próbáltam megoldani a problémáinkat és egyből menekülök. Akkor tért észhez és hónapokig tepert, de addigra már késő volt. Kiölte belőlem az érzelmeket, amik hozzá kötöttek. Én örülök, hogy vége lett, mert az új kapcsolatomban sokkal több kedvességet kapok, ő viszont évek óta nem talál egy rendes nőt és mai napig azt mondja, nagyon bánja, hogy nem becsült meg engem anno. Van, aki csak saját kárán tanul. Remélhetőleg a párod hamarabb észbe kap!

Sok sikert kívánok nektek!

Kócos boszorkány!

mintha az én exemről írtál volna. Lehet, hogy ugyanaz? :) Amúgy is szívemből szóltál.

Szóval, én is így voltam az előző párkapcsolatomban, aztán meguntam és leléptem. Jól tettem, mert már nagyon lelki beteg voltam miatta és az önbizalmam is megtépázódott. :( Azóta egyedül bár, de végre jól vagyok.