Hisztek abban, hogy a sors előbb utóbb utoléri, és megbünteti azt aki rosszat tett, /pl. becsapott, aládtett, átvert, lopott tőled, stb/ nektek? Kivántátok már más vesztét, vagy hogy bűnhödjön meg a tetteiért, és volt olyan, hogy be is jött a dolog?

Hiszek abban, hogy mindenki megkapja amit érdemel. Volt olyan aki éveken át átvert (én is hülye voltam, hogy hittem neki, de a szerelem vak). Miután elhagytam beteg lett (sajnálom) a nagy menő elveszítette a munkáját és munkanélküli lett...stb stb.

Átkozódni nem szoktam, hisz úgyis megkapja amit megérdemel :)

szia!

Én nem szoktam átkozni senkit , mert hiszek abban, hogy aki vmi nagyon rosszat tesz, visszakapja valamilyen formában.

Hülyeség. Először is, nincs sors. Események láncolata van, amelyek elvezetnek az egyik eseménytől a másikig. Mindennek oka van.

Ha valaki 2003-ban átvert téged, és utána 2018-ban "megbűnhődik", akkor az nem azt jelenti, hogy a sors megbüntette, hanem azt, hogy valamikor valamilyen tette miatt az események ilyen fordulatot vettek.

Pl van egy srác aki megcsalja a barátnőjét, szakítanak. A barátnő azt mondja, majd a sorstól visszakapja. A srácot 3 évvel később megcsalja az akkori barátnője, tehát az előző barátnő elégedett lehet, visszakapta a srác a sorstól. De nem a sors miatt van ez, csak ilyen volt a lány.

Azok miért kapnak balszerencsét a sorstól, akik sohasem csaltak meg senkit, és becsületesek voltak?

Akik egész életükben csak harácsoltak és romboltak, miért élnek luxuséletet?

Az átkozódás a megkeseredett embereknek való, akik a naivitásuk eredményét(ami ugye a legtöbb balszerencse okozója) nem tudják máshogy levezetni, csak mások szidalmazása és hibáztatása által. Először magukba kellene nézniük...

Szia.

Én is hiszek benne, hogy megbűnhődik az, aki bűnt követett el. Én sem szoktam átkozódni, bár dühömben szoktam mondani a "klasszikusokat" (pl Xy "rohadjon meg", "dögöljön meg"...), de nem konkrétan kívánom ezeket...:-)

Nem akarom belekeverni a témába a reinkarnációt vagy a halál utáni létet, de én abban is hiszek, hogy ha a jelenlegi földi életében nem kapja meg a büntetését az illető, akkor majd máskor megkapja...

Én úgy vagyok vele, hogy mindennek megvan az oka. Egyetlen apró eseménynek/cselekedetnek is lehet nagyon bonyolult előzmény-együttese. Fenti példa: valaki pénzzel átver egy másikat. Aki átver, az azon a szinten van, hogy szerinte ez a legjobb cselekedet - az ő szintjének megfelelő, erkölcsileg most ne legyen fontos, hogy ez éppen milyen közmegítélésnek örvend. Megteszi, és kész. Jobb esetben érzi bent, hogy valami bűzlik, de erősebb benne az akarat a pénzhez ragaszkodáshoz - mert így tanulta meg, mert ezt látta működni. A másik, "átvert" oldalon is ez a "mert így tanulta, így látta működni" van jelen, azaz benne a másik felé táplált bizalom erős - csak sajnos nem jó alannyal szemben. Itt hiányolom az emberismeretet, a másik ismeretét. Tehát mindkét esetben, ha az előzményeket nézzük, a két fél az akkori legjobb tudásának megfelelően döntött, ami nem gond. Az egyik átverő volt, mert ezt látta legjobbnak, a másik meg átverhető volt (csak erről a tulajdonságáról így még nem tudott), mert eddig mást látott, s bizalmat szavazott egy olyan embernek, akit feltételezhetően nem ismert eléggé. Tehát ezek az előzmények, "tulajdonságok, jellemek, állapotok" vezettek az adott időben és helyen hozott döntéshez (pénz kölcsönadás, majd nem visszaadás), amiből kerekedett ki a sztori. A későbbi eset, ami a lánynál történt, is okkal történt: nem tanult a pénzes világ működéséből, hogy az élet véges, hogy nincs semmire sem 100% biztosíték, hogy ami egyszer megszületik, az törvényszerűen el is vész, mert ez a természet rendje. És el is érte a "sors": anyagilag került a nem-előrelátása miatt olyan helyzetbe.

Nem hiszem, hogy azért ér utol valakit a sors, mert mások kívánják azt neki. Azzal persze emberek egy csoportja ösztökélhető, hogy olyat is cselekedjenek a "kiszemelt" ellen. A sors ott éri utol az embert, ahol nincs rá felkészülve.

Ezek mind leckék. Az életnek megvannak a sajátos törvényei, megvannak a játékszabályai. A törvényeket meg kell tanulni és a játékszabályok szerint élni, mert minduntalan ellenállásba ütközünk, ha ellenük teszünk.

Talán a legjobb hozzáállás az, ha az ember bensőjére, lelkiismeretére hallgat, s jószándékkal cselekszik. A "rosszat" ki lehet érezni, a félelemnek szaga van. A jó pedig egyszerűen jó-érzéssel tölt el :-)