Hogyan lehet rendezni a viszomom a nevelt lányommal? Illetve érdemes-e?

Persze hogy erdemes keresnetek ot, nemcsak karacsonykor, hanem mindig.

Szerintem hivjatok el hozzatok, es beszelgessetek el vele, hogy miert viselkedik igy. Valami nyomja a lelket, szivet (lehet hogy az anyukaja halala, ami orokre ott lesz a lelkeben)es probaljatok meg megerteni ot, es segiteni neki, segiteni rajta.

Nem veszekedessel, hanem finoman. Keressetek, meg szep!:)

Nem könnyű a dolog, mivel én egyáltalán nem látom, hogy történt valahol, valamikor, valamilyen konfliktus.

De valami mégis történt, hogy ennyire megváltozott...

Mivel nem tudni mi, célszerű lenne felhívni és megkérdezni, hogy miért mellőzi a társaságodat vagy egyszerűen áthívni, hogy jöjjön át ebédre/vacsira/sütizni/teázni/kávézni, stb...

Én itt rákérdeznék a dologra, kb így: "Nagyon hiányoztál már. Csak nem haragudtál meg rám valamiért, hogy ilyen régen jöttél? Vagy van valami más problémád? Tudok segíteni?"

Így látja, hogy nem hibáztatod, csak nem érted a helyzetet, mindezek ellenére/mellett te szereted és várod őt magatokhoz. Valószínűleg, ha megsértetted valamivel, akkor ezzel kiengesztelheted vagy ha problémája van veled, akkor ő is el tudja mondani.

Ahogy írod, úgy nem.

Mármint "erőfeszítéseket tenni", miközben harag van a szívedben, nem érdemes.

Amint el tudod fogadni, hogy ő ilyen, így döntött, éli a saját kis életét, és neki jól van ez így, rögtön jelezheted neki, hogy te kész lennél fogadni őt, szeretnéd, ha közelednétek, és érdekel téged, hogy mi van vele. Szerintem ez az erőszak-mentes kommunikáció az út, ami itt eredményes lehet. Ha elvárásokat támasztasz, vagy kritikát fogalmazol meg, az nem sok sikerrel kecsegtet ilyenkor.

Én is valószínűnek tartom, hogy van ott valami kimondatlan probléma a háttérben. El kell tudni fogadnod azt is, hogy ez nem a te problémád és esetleg nem is tudsz benne segíteni. Az is lehet, hogy így marad. Ez benne a nehéz. Ha ellenben kiderül, hogy veled kapcsolatos, és tudjátok rendezni, az nagyon jó érzés. Ezért én jelezném a nyitottságot a magam részéről. De semmi "erő", nemhogy "~feszítés". :o)