Úgy érzem, hogy semmi se jó, amit csinálok, mert mindenki ezt mondja?

Tanulsz még, vagy már dolgozol? Első esetben koleszt javasolok, a másodikban valami olcsó társbérletet. A lényeg, hogy kikerülj ebből a körből.

Az önértékelésedet eléggé sikerült leépíteniük az tény. Nem biztos, hogy buta vagy, gyenge...stb, csak ezt gondolod magadról, mert nincs senki, aki mást tükrözzön.

Ahhoz, hogy ezeken a gondolatokon túl tudj lépni, segítségre van szükséged (komoly szakmai segítségre)

Mindenképpen el kell menned egy pszichiáterhez, (ne tarts tőle, normális emberek is járnak hozzá, nem csak azok, akiknél nagy zavar van). Feltételezem, hogy ilyen körülmények között ezt nem finanszírozná a családod, vagy nem is akarod beavatni őket, ezért menj normál szakrendelésre. Nem tudom, hogy kell-e beutaló, ha igen, gondolom háziorvos írja fel.

Ott kezdődik az egész, hogy a fejedben rendet tudj tenni, utána már több erőd lesz a folytatáshoz. Sok sikert.

Nem kell ahhoz keménynek, okosnak vagy fondorlatosnak lenni, hogy valaki saját magát eltartsa. Egyszerűen menj el dologzni (ha még nincs állásod), gyűjts össze egy kis pénzt, aztán keress egy olcsó albérletet. Jobb ha keresel lakótársakat is és akkor megoszlanak a költségek. Vannak jó munkásszálók is, ahol nagyon olcsó a szállás. Rengeteg lehetőség van, csak nézz körbe a neten. Az önkormányzatnál is biztos tudnak segíteni, ötleteket adni az olcsó lakhatásra.

Ha meg majd a magad ura leszel szépen fokozatosan nőni fog az önbizalmad. A hozzáállásodon meg változtass. Ne azt mormold magadban, hogy "nem tudok elköltözni, béna vagyok, nem vagyok magabiztos", hanem azt hogy "el tudom magam tartani, tudok egyedül élni, egyedül boldogulni, szeretem magam, mások is szeretnek engem, értékes ember vagyok"! Bízz és higgy magadban!