Szülők! Ti mennyire toleráljátok, ha sokat van nálatok a gyermeketek párja?
Sajnos nálunk elég depressziós, gyűlölködő légkör uralkodik a családban, ezért mióta együtt vagyok a párommal - lassan másfél éve - szinte mindig én vagyok náluk. A húgommal közös szobám van, és régebben is napokig kellett könyörögni, hogy egy-egy éjszakát néha töltsön már távol, hogy itt aludhasson a párom, ráadásul anyám és a testvéreim sajnos elég rosszindulatú, megkeseredett emberek, szóval nem is nagyon jöhetne hozzám - eleinte még el-elhívtam magunkhoz, de a párom sem érezte itt jól magát :/
Én iszonyatosan szégyellem magam emiatt, de nem tudok mit tenni. Mivel mindketten tanulunk, egyelőre szóba sem jöhet az összeköltözés ( a kis diákmunkás pénzből nem is menne), és a város két végén lakunk, tehát legalább 1-1,5, óra, mire eljutunk egymáshoz. A suli és munka miatt kevés az időnk, általában én mindig ott vagyok náluk hétvégén és néha még hétköznap is, ha úgy esik, hogy megtudjuk oldani a találkozást.
Nagyon aranyos és rendes szülei vannak, akik tényleg szeretnek engem, de én néha mégis olyan kellemetlenül érzem magam. Nyilván fogyasztok valamennyi rezsit és ételt (bár igyekszem keveset enni, meg épp csak letusolni, ha munkából esek oda), és soha egy rossz szót sem szóltak még. Sőt, az anyukája most még meg is kért, hogy mivel egy hétig nem lesznek otthon, aludjak ott mindennap náluk, hogy a párom azért mégse legyen egyedül :) Szóval, iszonyat rendesek, de azért értitek - nekem ez mégis olyan nyomasztó néha.
Mit gondoltok a helyzetről?
válasza:Ezt családja válogatja.
Nekem biztosan nem lenne gondom vele.
válasza:Nálunk a szüleim egyáltalán nem engedték, hogy a barátom ott aludjon. Apámnál ez "elvi" kérdés volt, de azt sem engedte, hogy én ott aludjak valakinél. A megoldás az lett, hogy elkezdtem tanulás után dolgozni, és elköltöztem.
Azért a húgodat kitenni a szobából nem szép dolog, mi van ha nincs hova mennie.
válasza:Azt gondolom h ezt egy adott szintig tolerálják de nem örökké.
Hugómnak is ez volt az akkori pasijával a rossz körülmények miatt állandóan itt volt nálunk itt evet, zuhanyzott, aludt.
Gyakorlatilag itt élt(Ez ment 3 évig.)és egy pont otán asszem a 2. évnél már mikor elment anyám mondta is h ö nem kér pénzt de ez már nem egészséges.
Ezt lehet nem mondják neked de sanszos h ott is ez van.
Szerintem ha nem is jön ö hozzád de akkor legalább a kaját fizesd te párszor pl h rendelsz v mi és abból mindenki kap...
Vagy vegyél nekik tusfödőt, fogkrémet... meg amiket használsz így ez porolva lesz.
És már nem fognak rád neheztelni, és úgy nézni mintegy, menekült ingyenélőre.
válasza:Mondjuk én sem örömmel lépnék le a saját szobámból a tesód helyébe.
Nem nagyon értem mert oké, hogy közös szobátok van, de attól még ott lehetek, más nem a földön is aludhat.
Nem azt mondtam, hogy ideköltöztettem volna a barátom, csak annyit, hogy nèha - pl haci egyszer - itt aludhatott volna mondjuk a nagyszüleinknèl, akikkel egy utcában èlünk. Ez ismeröseimnèl pèldául remekül müködik, nem hiszem, hogy olyan rettentö nagy kèrès. Azèrt, hogy aludjunk hárman, az túlzás.
Pènzt nem fogadnak el, màr volt olyan, hogy bevásárlàskor èn segítettem be, mert nem volt az anyukàjánál elèg pènz, ès hiába mondtam, hogy ne adja vissza, szó sem lehetett róla.
De biztosan elgondolkodnak rajta, hogy a fiúk mièrt nem jön soha hozám..
válasza:ha ilyen rendesek a szülők, akkor nem probléma, de lehet attól még viszonozni
vinni egy jó üveg bort, sütni süteményt és átvinni, elvégezni vmilyen házimunkát, ilyesmi
válasza:Nem lennék a helyedben, nemrég nőttem ki a tinikorból (24 éves nő vagyok), szerencsére nekem borzasztó rendes szüleim voltak, remek légkör volt otthon. Sosem szóltak, ha esetleg ott aludt valamelyik párom, a férjem az első perctől nálunk élt, nem egészen egy évig.(Azóta természetesen elköltöztünk saját kuckóba.)Sosem fogadtak el tőle se pénzt, de ajándékot, hiszen ahol 5-en elférnek, ott bőven van hely és étel 6 embernek is. Persze mi is besegítettünk otthon munkával és némi kis pénzzel is, pl. rendszeresen bevásároltunk nagy tételben és hasonlók. Amikor elköltöztünk, egy mosógéppel köszöntük meg nekik azt az egy évet, amíg segítettek nekünk. (Titokban vettük a mosógépet, kész tények elé állítva őket, másképp nem fogadták volna el.)
Tanácsom: Nyíltan beszéld meg ezt a helyzetet a pároddal, és a szüleivel is. Mondd el a szüleinek, hogy téged bánt ez a dolog, és szeretnél a tőled telhető kereteken belül beleadni a kasszába, hozzájárulni a költségekhez, mert így éreznéd jól magad. Elmondhatod nekik az otthoni helyzetet is, szerintem meg fogják érteni, és találtok jó megoldást, ahogyan eddig is. :) A szüleid nem fognak megváltozni, ne erőltesd, hogy odamenjetek a pároddal! Nincs értelme, sajnos vannak szülők, akik leragadtak 1-2 századdal ezelőtt.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!