Mi a véleményetek arról a közhelyes dumáról, hogy először magadnak kell boldognak lenned ahhoz, hogy társad legyen? 29/N

Nézd, senki nem akar egy depressziós, magába forduló emberrel lenni. Ez mindkét félre igaz. Az pedig rég rossz, ha egy kapcsolattól várod a boldogságot. Az ilyen nők szoktak idióta férfiak mellett maradni évekig, csak azért, hogy ők ne maradjanak egyedül. Ezt sose fogom megérteni.

Mellesleg a kapcsolatnak sem tesz jót, ha a férfi azt látja és érzi, hogy képtelen vagy nélküle élni és folyton rajta csimpaszkodnál, mert hát nektek együtt kell lennetek és csak akkor vagy jól.

Magadban kell rendbe tenni a dolgokat, változtass akár a külsődön is, találd ki, mi az amit szívesen csinálnál.

A mosolynak pedig nem erőltetetten kell jönnie, a férfiak sem hülyék és megérkezik, hogy ez egy felvett viselkedés a részedről.

Amúgy 1,5 év egyáltalán nem olyan hosszú idő...Vannak akik évekig társ nélkül vannak és valahogy élik az életüket. Te pedig ne a barátnőkhöz viszonyíts. Ki nem állhatom, amikor nők körében egyfajta verseny folyik, hogy ki megy előbb férjhez és ki szül hamarabb gyereket. Ez nem verseny, mindenki máskor ér révbe. Ráadásul lehet most házasok és minden jó, de 3 év múlva elválnak és kezdhetnek mindent elölről. Szóval ne kapkodd el a dolgot, csak azért, hogy legyen valakid.

A 66%-os válaszoló anyukája pedig dettó az enyém is lehetne leírás alapján:D Az enyém is hazajött munkából és mást sem hallgattunk, csak hogy valaki szerinte kibezsélte őt és ferde szemmel nézett rá az a bunkó. Hát egyedül is van a mai napig ilyen negatív hozzáállás mellett...

Ez a krízis nem életkorfüggő. Emlékszem, nekem először 15 évesen jött, hogy hű, de szeretnék magam mellé valakit, és évekig elég rosszul voltam, hogy egyedül vagyok és magányos. Aztán elfelejtettem a dolgokat, magamra koncentráltam, később pedig belefutottam abba, akivel most is horgonyzom. De vannak 20 év körüli barátnőim, akiknek még soha nem volt senkijük, és nagyon vágynak rá és rettentő szomorúak tudnak lenni... ez a dolog sokszor évekig tart, valahogy türelmesnek kell lenni addig is, és másra koncentrálni. "Munkaterápia", amíg ezt a dolgot sürgetni nem tudod, valami olyasmivel kell foglalkoznod, amit élvezel.

Másrészt. Összejöttem a barátommal. Őt 12 éves korára mindkét szülője egyedül hagyta - 8 éven át szenvedett a klinikai depresszió egyik enyhébb formájában amikor járni kezdtünk. Először azt hittem, meg tudom gyógyítani, de a fenéket. Persze, javult a helyzet, és nem volt olyan rossz, hogy komolyabban veszélyeztesse a kapcsolatunkat - de a barátom csak több év járás után, most jutott el odáig, hogy tényleg megpróbáljon kimászni a depressziójából. Ehhez pedig nekem sok közöm nincs, egyedül viszi véghez, én segíteni nem tudtam. Szóval az igaz, hogy egyedül kell "boldognak", legalábbis egészségesnek lenni.

Az viszont majdnem tönkretette a kapcsolatunkat, amikor én lettem depressziós. 6 hónapig szedtem fogamzásgátlót, elég hülye döntés volt a részünkről. Egy idő után azt vettem észre, ha 12 óránál hosszabb időre nélkülöznöm kell a barátomat, haldokolni kezdek. Óránként hívogattam, megpróbáltam találkozókra rábeszélni, amikor egyedül akart lenni, teljesen ráakaszkodtam. Mert a tabletta depressziót okozott, és ő volt az a boldogság-adag, ami ezt semlegesíteni tudta. Azután amikor el kellett utaznia, és hetekig nem láttam, letettem a tablettát és egyedül kellett lábra állnom. Ha nem lettem volna rá képes, ma már valószínűleg nem lennénk együtt.

Ha jobban akarsz lenni, keress olyan embereket, akik támogatnak - a családoddal ellentétben. A karácsonnyal meg ne foglalkozz, az csak egy dátum, amit nagyon szeretnek a fogyasztói társadalom orrára kötni. Vagy menj el a mikulásgyárral vagy a vöröskereszttel ajándékokat osztani karácsonykor. Talán ha valami jót teszel az emberekkel, látod, hogy boldogabbá tudod őket tenni, téged is felvillanyoz.

Az a baj, hogy megjátszottad a boldogságot, nem érezted. Egészen más tőle az ember kisugárzása.

Te görcsösen akarsz kapcsolatot, hogy boldog legyél. Ilyen embertől mindenki menekül. Az pedig, hogy jobb párkapcsolatban, mint egyedül a kapcsolat minőségtől függ.

"neki fogalmuk sincs arról, milyen rossz ilyen hosszú ideje társ nélkül"

:)

Rossz, ha magadban eldöntöd hogy rossz. Én volt hogy évekig voltam pár nélkül, tökéletes harmóniában, pont boldogan, hogy így vagyok és nem egy rossz kapcsolatban.

Miért kéne hogy a "szingliség" pejoratív, negatív dolog legyen? Vagy nincsenek barátaid, hobbid ahol ezt levezeted? Kétlem... Vagy csak elhanyagoltad őket, ami a legrosszabb, amit tehetsz.

Már elmondták a lényeges dolgokat mások. Ne görcsölj rá erre a témára, nem fog összejönni ha így teszel. Sok mindennel így van ez az életben. Nekem akkor jött össze a tartós párkapcoslatom, mikor pont nem feltétlen vágytam rá, és nem is érdekelt a dolog.

Fogadok már a negatív kisugárzásod, önsajnálatod a rokonaidnak is feltűnt, ezért tették szóvá.

És minek FÉLNÉL a Karácsonytól? Nincsenek szeretteid? Nem varázsol el az ünnep meseszép hangulata? Vagy csak már ez az egyetlen örömöd hogy 24/7-ben sajnálod és sajnáltatod magad?

Egyébként meg a fenti nem közhelyes duma (hiába fáj), hanem megfogadandó tanács.

Sok sikert a változáshoz.

Az, hogy messze nem közhely, hanem nagyon is igaz és bölcs gondolat.

Ha te nem vagy önagadban stabil, nem vagy harmóniában, ha nem érzed jól magad a bőrödben, az kisugárzik. Általában ez taszító hatással bír a másik nem képviselőjére. Kivéve akkor, ha éppen olyan embert akar keresni a másik, aki passzol a saját lelki defektusára: pl. egy mindenáron megmentő pasi egy lelki beteg vagy áldozat vagy áldozatot játszó leánykát keres. Ilyen esetben addig működik a kapcsolat, amíg a két fél ember nagyjából egy egészként működik. Amikor az egyik kilép a kapcsolatból, vagy meghal, akkor a maradék ember szétesik.

De ez minden, csak nem boldogság.

A legtöbb közhelynek van alapja, ennek is. Egész egyszerűen az az ember vonzó, aki jól érzi magát.

Egy nagyon jó barátom most aktívan társat keres. Sok randija van társkeresőről, mindről beszámol. A legtöbb beszámoló ugyanaz: a csaj már rögtön a bemutatkozásnál elmondja vagy érzékelteti, hogy milyen egyedül van, és mennyire kéne egy társ, hogy ketten alkothassanak egy egészet. Második randi sosincs.

Egyébként nem mindenki vallja azt, hogy jobb kapcsolatban, mint egyedül. Sokan szeretnek egyedül IS lenni. Persze nekik általában van kapcsolatuk, hiszen ha egyedül vannak is vonzók.

Találd meg magad! Ne párt keress, ha egyedül vagy, van egy csomó időd, építs karriert, szórakozz, éld az életed. Teljesen igaz, hogy amikortól őszintén úgy érzed, hogy ez tényleg jó és élvezed, onnantól egyre több udvarlód lesz, te pedig válogathatsz :)