Az ember valóban a saját sorsának kovácsa vagy befolyásolja a lehetőségeit a háttér, amibe született (pl. család, anyagi helyzet)?

Nagyon befolyásolja, főleg ha az embernek olyan kretén szülei vannak, hogy a gyerek alapvető fiziológiai szükségletei nincsenek biztosítva.. szeretetről nem is beszélve. Mégrossszabb ha nemcsak nemtörődnek rendesen vele, de napi szinten megy a vitatkozás, ordítozás, netán testi bántalmazás. Az ilyeneket nagyon nehéz feldolgozni, sőt talán nem is lehet, egész életre otthagyja a bélyegét, nem tudod kitörölni a memóriádból.

Csalódott, megviselt és kiábrándult maradsz. Én pl apám miatt totál elzárkózom a párkapcsolatoktól, antiszoc feminista lettem, sokat próbáltam de nem tudok rajta változtatni.

A pénz a legfontosabb. Aztán a család. A saját sorsodat kovácsolhatod, de hogy úgy mondjam csak azzal a kalapáccsal tudsz kovácsolni, amid van.

Mint fentebb is írták, nem leszel világhíres énekesnő, Paris pedig lehet.

A saját eszköztáradon és lehetőségeiden belül befolyásolhatod a sorsodat, de végső soron az számít amid van. Lehet valaki zseni, ha egy tanyán nő fel és életében nem jön rá hogy miben tehetséges. Én egyébként nem hiszek abban, hogy valaki sokkal magasabbra léphet, mint amibe született.

Láttam a múltkor egy doku filmet egy cigány faluról. Megkérdezték a 13 éves lányt, aki már nem járt iskolába, hogy mit szeretne dolgozni. És azt mondta hogy ő nem fog dolgozni. Soha életében nem ismert senkit, akinek lett volna munkája. Így teljesen érthetetlen volt számára, hogy vannak emberek akik dolgoznak. Na most egy ilyen ember álmodhat nagyot, de nem lesz belőle agysebész, az tuti.

Erdekes, hogy mindenki 1 emberoltoben gondolkodik. Eleg sok siker ugy szuletett, hogy a szulo kiskoraban focizott, enekelt, sakkozott es a gyermekeit korahoz kepest hamar elkezdte ugyanerre tanitani. Igy a tobbiekhez kepest elonybe kerult.

Lehet, hogy nem te magad fogsz nagyot futni az eletben. Lehet, hogy az utodod. Vagy az o utoda. Viszont ehhez segitseg lehet a te tudasod!

Meg egyet megfigyeltem, hogyha valaki sikeres. Akkor nem csak egy temaban. Hanem tobben is sikert er el. Pl: Arnold: Testepito, szinesz, kormanyzo. Klitschko: jogi egyetem, okolvivas, most politika. Ákos: Kozgaz egyetem, muvesz. Geszti: musorvezeto, reklam szakember, lemezkiadas, X Faktor. Fabry: humor, aztan beszelgetoshow, Csányi: penzugy, bank, hus.

(

Tessek: Csanyi meg mer lepni olyanokat, amit nem biztos, hogy mas meg merne:

[link]

)

14.

ebben tökéletesen igazad van. de a gyereked/unokád sikere az az ő sorsa. a te sorsod egy emberöltőig tart. a tiédig. az természetes, h más sorsához is hozzáteszel. a kettő mégsem ugyanaz és a kérdés szempontjából majdnem hogy irreleváns

01-04 21:31

Ezzel mondjuk nem értek egyet. Lehet mással is hasonló történt, de ő azt mondta: "Ha én vagyok mindig a rossz, akkor küzdeni fogok csak azért is, hogy előbbre jussak!"

Akit vertek otthon, azok egy részéből is agresszív állat lesz, a másik fele meg sose ütné meg a gyerekét, mert tudja milyen volt, mikor őt ütötték meg gyerekként.

Mindkettő azt mondja: "Hogyne váltam volna ilyenné, ha ilyen hátterem volt!"

Befolyásol a háttér, de majdhogynem lényegtelen a boldogulás szempontjából,

És ha nem lesz utódom?

Őszintén nem érdekel, hogy mi lesz akkor, ha már nem létezem. Most vagyok itt, a saját életemben kell nagyot alkotnom.

Is-is.

Az inettligencia, tehetség, szerencse, tanulás sokat számít.

Ennek ellenére azt mondom nem mindegy, h vki a Monacoi herceg családba születik, vagy egy borsodi falu 8 gyerekes roma család gyerekeként.

Minden befolyásolja az embert. Kezdve a genetikával. Ugyanazok az életkörülmények máshogy hatnak az emberekre. Hány olyan van, mint az én esetemben is. Középosztályból származom. 2 testvérem van ugyanattól az anyától és apától. Szüleim elváltak mikor én 2,5-3 éves voltam. Apunál maradtunk. Körülbelül egyformán nevelt minket. Szeretet zéró. Anyagi háttér maximálisan biztosítva. Veszekedések, verések. Apám józanul vert, ő és az ital két különböző dolog. Agresszió egész gyerek majd tinikorban és felnőttkorban, amíg otthon laktam. Én alkalmazkodóbb, meghunyázkodóbb voltam, mint két másik tesóm. (középső vagyok) Ők mindig is jobban uralkodtak rajtam. Mindhárman rosszaknak voltunk titulálva. Én belém még azt is belémnevelték, hogy hulye vagyok...el is hittem. De tény, hogy nővéremnek és öcsémnek elsőre úgy tűnt, több esze van, jobb jegyeket hoztak.,..mégis az élethez- úgy tűnik- sokkal butábbak, mint én. Apámtól ugyan agressziót láttunk, de egyben szorgalmat, rendszeretetet, spórolást, egészséges életet -na nem lelkileg- sportoló volt, kertünk volt, főzött, mosott, takarított ránk...szóval kicsit furcsa összeállítás az apám:D (egyébként már kibékültem, megbocsátottam neki)Nővérem 5 éves korában kijelentette, hogy ő ugyan az életbe nem fog dolgozni, eltartatja magát....kábé be is jött, igaz nem egészen erre gondolt szerintem...Eltartja az ura, de putriban laknak. Nővérem soha nem volt házias, pedig próbálta apám és nevelőanyám belenevelni, de nem sikerült. Kövér, nem törődöm, számítógép függő, nem látja el se a gyerekeit, se a háztartást, nem dolgozik. Öcsém sorsa a középiskolában kezdett el hanyatlani. Megbukott érettségin 3 tantárgyból, pedig szerintem ahhoz, hogy megbukjon valaki érettségin, ahhoz már tehetség kell. Nagynehezen betuszkolták egy költségtérítéses fősulira, elvégezte, de nem volt képes lerakni a nyelvvizsgát, így csak oklevele van, már a diplomaszerzés lehetőségéről is lecsúszott. Pedig megannyi órát apám kifizetett neki. Majd két évig otthon ült, nem kereste a melót. Nagynehezen alátoltak egyet, katonának, valami örségben dolgozik...és még mindig kollégiumi szállása van, nincs barátnője se, egyszer volt neki az életben, de az se tudta sokáig elviselni...elég gyerekes és nehéz természet öcsém. Apám segítene neki házat venni, de ő büszkeségből nem fogadja el. (Örökségét adná ki) És most jövök én: Középiskola első osztályában majdnem én is majdnem elcsúsztam, meg is buktam, de a nyáron elgondolkodtam és a fejembe vettem, hogy nem is vagyok hulye, meg tudom csinálni. A végén le is diplomáztam. Közbe megismerkedtem a párommal. Tudtuk, hogy otthon nincs esélyünk.--ekkor lépett érvénybe a "mindenki a maga szerencséjének kovácsa" szólás. Kértünk szülőktől kölcsön, hogy külföldön próbálhassunk szerencsét. Bejött. Szépen alakul a sorsunk, vannak hullámvölgyek, mikor az élet próbára tesz minket-főleg lelkileg- de fölállunk mindig, nem hagyjuk el magunkat, mint tesóim, akik még mindig arra hivatkoznak, hogy lelkisérültek a gyerekkoruk miatt. "segíts magadon és az isten is megsegít" Tudom, hogy nehéz felállni egy nem túl szerencsés gyerekkorból, és tragédiák után...de azzal, hogy sajnáltatjuk magunkat, semmire nem megyünk.

Ugyanakkor van még két öcsém anyámtól. Nagyon szegények, mégis, a nagyobbik öcsém onnan szakasztott nővérem természetre, pedig ott aztán tényleg nélkülözésben azt tanulta, hogy dolgozni kell keményen. Másik öcsém azt mondja anyám, hogy jobb, de neki sincs esélye nagyon följebb jutni. Akármilyen szorgalmas, ha nincs induló tőkéje, hogy indul el?