Mennyire jellemző, hogy az ember pénzzel támogatja a már felnőtt gyerekeit?

Engem és a tesómat támogat anyukám (én is 26 vagyok).

Anyunak is az a felfogása, hogy az ő pénze a mi pénzünk.

Gyerekként, tinédzserként el se hittem volna, hogy gyerekek segítik a szüleiket anyagilag, mert anyukám mindig dolgozott, és mindig jól keresett, most is majdnem négyszer annyit keres, mint én.

Normalis csaladokban segitik egymast a tagok.

De ha anyukad orokolt egy hazat, es eladja, akkor illeteket kell fizetni az eladas utan, ha nem ingatlanvasarlasra forditja. Igy erdemes elgondolkoznia azon, hogy a lakasba betett penz ertekeig bizonyos szazalekot az o nevere irjatok, es a te haszonelvezeted legyen rajta.

Hát ha nem is annyira általános, de nagyon jó dolognak tartom. Én is azon leszek, hogy ha tudom megkönnyítsem a gyerekeim életét anyagilag is. Helyettük megoldani úgysem tudom, de ha tudok akkor segítek.

Minket anyósomék támogatnak, mármint anyósom. Néha már szégyellem magam hogy a férjem elfogadja, de hát az ő anyukája, szívesen adja, így én is hálás vagyok, csak fura. Az én szüleim nem ilyenek.

Szerintem az lenne a normális, ha senki nem lenne rászorulva a támogatásra, ha az idősök és a fiatalok is tudnának nyugodtan élni.

Nálunk fordítva van, a párom 28 én 25 mi segítjük a családunkat. A párom szülei rokkantnyugdíjasok, alig van pénzük. Anyukám egyedül van, van egy rossz vállalkozása, de más lehetősége nincs :( Mi segítjük őket anyagilag.