Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Őszintén! Te nem érzed néha...

Őszintén! Te nem érzed néha tehernek a párod gyerekét?

Figyelt kérdés

Velem van a baj? 5 éves a kislány, nagyon szeretem, szívesen vagyok vele. De előfordul, hogy rájön az ötperc és hisztizik és veri magát a földhöz, és felesel, és bántja a kisebb gyerekeket, és ordítva kiborít mnindent a szekrényéből, és szándékosan nem szól, hogy éjszaka bepisilt, és kidobálja az ételt a tányérjából, stb. Na ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért nekem kell megnevelnem, miért nekem kell megtanítanom az emberi viselkedésre, miért nem nevelte meg az anyja, amikor az ő dolga lenne.

Ez kb olyan, mintha nekem kellene ellapátolnom egy hatalmas szeméthegyet, amit valaki más az én ablakom alá dobált.

Rossz ember vagyok, amiért néha így érzek?



2014. ápr. 23. 09:33
1 2 3 4 5 6
 1/59 anonim ***** válasza:
95%
Ilyenkor ne azt nézd, hogy mit csinál, hanem azt, hogy mi az oka. Lelkileg sérült és nem tudja 5 évesen máshogy a környezete tudtára adni, hogy valamit nem tud földolgozni. Ebben segíteni kell neki.
2014. ápr. 23. 09:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/59 anonim ***** válasza:
95%

Őszintén? Néha még a sajátjaimat is, pedig imádom őket. Viszont gondold magad a kicsi helyébe. Egy 5 évesnek az anyja lenne a fix pont az életében, normál esetben. Vele ez nem így van, ha nem az anyja neveli, és gondolom, erről nem a gyerek tehet. Továbbá akármennyire is leplezed a vele kapcsolatos negatív érzéseidet /ami miatt nem vagy gonosz, csak próbáld őt megérteni/, a gyerekeknek remek antennáik vannak, így ő ezt biztosan pontosan érzi. Mit érezhet? Nyilván lázad ez ellen, és emiatt viselkedik így. Hogy szándékosan nem szól a bepisilésről, arról meg nem gondolom, hogy téged akar vele bosszantani, csupán szégyelli vagy fél a szidástól. A kisebbeket viszont semmi képpen ne engedd bántani. Így vezeti le a gyerek a feszültségét, de ez a kicsiknek árt, nem szabad hagyni.

Ugye, tudtál a gyerekről, mikor a párod mellett megállapodtál?

2014. ápr. 23. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/59 anonim ***** válasza:
81%

A gond az, hogy te sem látod a lényeget. 5 éves kislány akinek a kis élete máris fenekestül felfordul, és ő még nem fogja fel, ami körülötte zajlik. Azért gondolj az 5 éves kislány helyzetébe. Van egy anyja és apja, de nincsenek együtt. Nem tudom az apja mikor vált el, mióta él veled, de 3 évesen már van kötödés a gyerek és szülei között. A kislánya lehet magától, lehet mert mondták neki, de úgy érezheti néha, hogy senki nem szereti, így jön a tombolás. Igen, ebben az esetben annak kell megmutatni a helyes viselkedést aki éppen vigyáz rá, neveli.

Te amikor összejöttél az apjával tudtad, hogy a pasas mellé egy gyerek is jár. Így vállaltad, hogy néha pót anya leszel. Neked a feladatod és persze az apja feladata is, hogy megneveljétek a kislányt amikor nálatok van. Ha ez neked teher, akkor tanácsolom, hogy szakíts a pároddal, és keres olyan férfit akinek nincs gyereke, mert a gyerekekkel mindig gond lesz.

2014. ápr. 23. 09:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/59 anonim ***** válasza:
74%
Sajnos ez egy rossz női ösztön, hogy csak a saját gyerekünket vagyunk képesek védeni, másét nem. Próbáld szegényt sajátodként felfogni, a szerelmed véréből lett ő is, akit te szeretsz, annak a sejtjeiből, az ő génjei öröklődtek abban a csepp lányban. Amit tesz, azért teszi, mert úgy érzi, hogy nem szereti senki. Próbálj jó lenni hozzá, bármilyen nehéz is és szeretettel neveld. Ők még annyira képlékenyek és sérülékenyek. Lehet, hogy kicsit többet kellene vele lenned, mint a többi gyerekkel, átmenetileg, míg helyre billen a lelkiegyensúlya. Próbáld a többieket lepasszolni és elmenni vele kettesben, vagy csak játszani vele, de úgy, hogy csak ti ketten.
2014. ápr. 23. 09:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/59 A kérdező kommentje:

Én ezt megértem, illetve igyekszem megérteni és tolerálni.

De amikor direkt nem húzza le a vécét, vagy dobálja az ételt, vagy artikulálatlanul ordít, vagy nem hajlandó kezet és fogat mosni, és fogalma sincs róla, hogy mire való a fésű, hogy nem bántunk másokat ok nélkül, stb, ezek olyan dolgok, amiket - lelki sérülés ide vagy oda - már régen tudnia kellene. És nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy nekem kell megbüntetnem, fegyelmeznem, hogy normális ember legyen belőle. Nagyon fáj, ha be kell küldenem a szobájába vagy meg kell tagadnom tőle például az esti mesét. És ilyenkor mindig iszonyú dühös vagyok az anyjára, hogy nekem kell helyrehoznom az ő általa elkövetett hibákat azért, hogy az ő gyereke később normális életet élhessen, legyenek barátai, ne utálj minden vele egykorú, mint ahogy most áll a helyzet.

Nekem ez teher, nem az én feladatom kellene hogy legyen. De muszáj megtennem, mert ha én nem teszem meg, akkor senki, és hosszútávon a gyerek fogja megszívni, ha nem kap normális nevelést.

2014. ápr. 23. 09:46
 6/59 A kérdező kommentje:
Én szeretem a ksilányt. Pont ezért fáj, hogy mindig nekem kell lennem a rossznak, nekem kell rászólnom, fegyelmeznem, megtiltanom neki dolgokat. Mert az anyja nem teszi. És a gyerek még kicsi, ő csak azt látja, hogy én vagyok az, aki mindenért rászól, én vagyok az, aki nem engedek meg mindent. És bár szeret engem, de félek attól, hogy később ellenem fordul majd, és én leszek a szemében a gonosz mostoha.
2014. ápr. 23. 09:49
 7/59 anonim ***** válasza:
77%

És apuka hol van ilyenkor, amikor így viselkedik a gyerek? Ő mért nem neveli?

Amúgy nem teljesen értem, hogy állandóan nálatok van a gyerek, vagy anyukánál van elhelyezve?

2014. ápr. 23. 09:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/59 A kérdező kommentje:

Egy hétig nálunk, egy hétig az anyjánál van.

Apukának sajnos óriási lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy ő "elhagyta" a gyerekét, és ezt azzal kompenzálja, hogy amikor nálunk van, mindent megenged neki. Sok elvált apuka esik ebbe a hibába. Pedig nem a párom hibájából történt a válás, az exneje csalta fűvel-fával és a végén a "hölgy" akart elválni.

2014. ápr. 23. 09:55
 9/59 anonim ***** válasza:
De nem kell gonosz mostohának lenned. Hiszen ha valami jót tesz, akkor megjutalamzod, megdícséred és előbb-utóbb be fogja látni, hogy a jutalmak kellemesebbek, mint a büntetések, tehát egyre gyakrabban viselkedik majd az elvárásod szerint. Az ember a saját gyerekeit is így neveli. Nekem is rossz volt megbüntetni a gyerekeimet, sőt el is kényeztettem őket kissé sajnos, mert a szülő mindig retteg attól, hogy a gyerek megutálja. De ha következetes maradsz, nem fog megutálni. Amikor megbünteted, hangsúlyozd, hogy te nagyon szereted és neked is nagyon fáj, hogy meg kell büntetned, de a saját érdeke, hogy megtanuljon viselkedni. Érteni fogja. Kérdésedre válaszolva, igen, néha én is úgy érzem párom gyerekéről, mintha a riválisom lenne, konkrétan nem teher, hanem ott a tudat, hogy a páromnak ő ugyanolyan fontos, mint én és ez az érzés hozza ki belőlem a rosszat, hogy nem tudtam úgy szeretni, őszintén, teljesen. De küzdöttem ellene és nagyjából sikerült elfogadnom, sőt szeretni is, mert ő is nagyon küzdött, tudom. De persze a saját gyerekeimet mégis jobban szeretem, erről nem tehetek, ösztönszerű a dolog.
2014. ápr. 23. 09:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/59 anonim ***** válasza:
95%
Természetesen a neveléshez a büntetés is hozzájárul, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a büntetés mellé tudatosítani kell azt, hogy ennek ellenére szereted. Ezért kell minden büntetés után leülni és megbeszélni, hogy tanuljon belőle, ne azt érezze, hogy te csak a büntető személy vagy.
2014. ápr. 23. 09:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!