Lányok, nők, akiknek olyan párja van, akinek már vagy egy kisgyereke! Hogy hat ki a kapcsolatotokra, ha a gyerek anyukája és a párotok nem jön ki jól?

Hasonló volt, bár ott kiskamasz gyerekkel. Engem is próbált támadni az ex (néha megjelent váratlanul, stb).

Nálam az vált be, hogy nem szóltam bele, nem reagáltam a provokációra sem. Láthatóan el is bizonytalanítottam ezzel. A párom általában anyázós veszekedésbe torkolló telefonbeszélgetéseket bonyolított vele, de ez kettejük dolga volt.

Évek alatt csendesedett, esküvőnk után egy fokkal visszavett. Aztán amikor terhes is lettem, akkor valahogy megszelidült. Néha még felhívja hülyeségekkel a férjemet, de ő már rutinosan ráteszi a telefont, ha tényleg lényegtelen témával keresi.

De rólam teljesen leszállt, sőt, néha kifejzetten normálisan érdeklődött a hogylétemről, gyerekről a férjemnél.

Nem akarom elkiabálni, de szerintem az, hogy állhatatosan nem ültem fel a provokációnak, hanem teljesen elhatárolódtam, lassan, de biztosan meghozta a gyümölcsét.

A stílusa miatt nem kedvelem, de talán évente egyszer látom, akkor két mondatot tudunk is váltani kulturáltan.

Mi másképp oldottuk meg. 4 évvel ezelőtt hasonlóképpen a kislány zsarolásával akart elérni az exfeleség dolgokat, így állandóan veszekedtek. A veszekedésbe én soha nem avatkoztam bele, de egyre idegesítő volt, hiszen minden veszekedés utána a férjem (akkor még a párom) kész idegroncs volt. Végül egy jó barátunk tanácsát fogadta el. Ha veszekszik vele az asszony, hagyja ott a fenébe. Vagy ha ment a kislányért, és zsarolni kezdte, hogy már pedig nem adja oda, akkor a férjem elővette a mobilját, és megkérdezte a volt nejét:

- gátolod a bíróság által kiszabott láthatási jogomat?? Mert ha igen, rendőrt hívok.

Nem gátolta.

De ugye a veszekedés, zsarolás nem maradt ilyen könnyen abba. Így minden veszekedés, úgy zajlott, hogy a férjem rászólt, nem érdekel mit mondasz, én a kislányért jöttem. Volt rá példa, hogy mondta az exnek, hogyha nem fejezi be, bead egy újabb gyermek elhelyezési kérelmet. Végül is jobban félt attól, hogy a kislányt elveszik tőle, így abbamaradtak a veszekedések. Néha ma is próbálkozik, de a férjem a telefont simán leteszi ha veszekszik. Ahogy mondja: Ha majd értelmesen, kulturáltan akar beszélni akkor meghallgatom.. Nálunk ez működik.

En is voltam igy 4 evig, de nem birtam es szakitottam a parommal.

Neki egy 3 eves kislanya volt, akit en nagyon megszerettem nyilt huncut gyerek volt, de az edesanyja uszitotta rendesen.

A paromnak sokszor lelkiismeretfurdalast okozott, erzelmileg zsarolta es megtett mindent, hogy neerezzuk jol mangunkat. Szerettem a parom es beakartam bizonyitani, hogy kepes leszek mindenre elviselek mindent kiallok mellette, de feladtam es elhagytam.

Sok volt nekem az a harc.

Neha meg most is sajnalom

Hát lányok, őszintén irigyellek titeket azért, hogy ti tudjátok kezelni ezt a helyzetet. Én képtelen vagyok rá.

Nálunk az a szitu, hogy a párom nem vitázik az exnejével, nemes egyszerűséggel mindent megtesz neki. Ő nem rakja rá a telefont, ő nem mond nemet neki soha. És emiatt mi ketten balhézunk állandóan.

Az exneje súlyos százezrekkel húzza le kb kéthavonta, olyan indokokkal, mint például "a gyerekünk érdeke, hogy az anyukája jól ki tudja pihenni magát egy kéthetes luxusnyaraláson, fizesd már ki légyszi", és ehhez hasonlók. Illetve szerinte a párom "szar apa", ha nem mindennap ő viszi oviba a gyereket, és nem hurcolássza a gyereke anyjának a fenekét autóval bevásárolni, meg vidékre rokonlátogatóba. És így tovább a végtelenségig.

A párom hagyja ezt, én pedig nem bírom ki, hogy ne szóljak bele. Szerinte nekem semmi közöm ehhez, ez kettőjük dolga. Szeritem viszont nekem az ő társaként az is feladatom, hogy ne hagyjam, hogy kihasználják, lehúzzák, zsarolják.

Az elmúlt 3 hónapban minden este veszekedtünk. És nagyon haragszom magamra, amiért nem tudom kezelni ezt a helyzetet, de képtelen vagyok rá.

Így olvasva én baromi szerencsés vagyok az exfeleséggel.

Amikor én megismerkedtem a férjemmel, akkor még nős volt, de már külön éltek majdnem egy 1 éve. A kisfiú akkor volt 5 éves. Ráadásul úgy éltek külön, hogy az exfeleség költözött vissza Budapestre, és a férjem (vagyis akkor még az ő férje) maradt a közös családi házban vidéken. Ezért volt alkalom amikor a kisfiút az anyja hozta le vidékre, mert úgyis el vinne pár dolgot a lakásból amit persze közösen megbeszéltek előre, hogy mit vinne el. (általában olyan dolgok amik az övé volt, de ott maradtak)

Egyszer nem jelezte, hogy jönni fog, és ott talált engem a a lakásban. Azt hittem letépi a fejem, de nagyon kedves volt. Bemutatkozott, beszélgettünk, elmondta, hogy a fia már mesélt rólam, és csupa jókat. Sosem vitázott, sosem ellenkezett. Végül ő volt az aki azt mondta, ideje lenne elválniuk, mert ki tudja mit hoz az élet..

Azóta mi összeházasodtunk. A férjem fia mai napig eljár hozzánk, pedig már kilépett a kamaszkorból is. Sőt a kislányunk keresztelőjére is meghívtuk az exfeleséget mint vendéket. Ráadásul a lányom aki idén lesz 15 éves azt kérte a születésnapjára, hogy beszéljünk a bátyjával, hogy 1 hétre vigye ki Angliába nyaralni. (ugyanis az exfeleség évekkel ezelőtt a fiával Angliába költöztek) Úgy hogy a héten erőt gyűjtök, és megkérdezem, hogy kimehet-e a lányom nyaralni..Mert bár kedves,sosem volt vita, de mégis csak a volt férjének vagyok a felesége, és a volt férjének a lánya..

Én is 28/n vagyok, párom 31 neki is van egy 5 éves kislánya.

A nő engem nem szeretett (pedig nem is látott soha, nem is ismert). AZ ő új kapcsolata nagyon nem működött/működik, akivel összejött állítólag egy agresszív állat és ezért nem is vitte el a lányát magához szinte soha.

Szóval az indoka amiért a lányát nem látogatja, hogy miattam nem jön párom lakása közelébe se, mert látni nem akar engem (pedig nem miattam mentek szét), ő viszont állítólag az idióta új párja miatt nem akarta magához vinni a gyereket. 1x találkoztam vele össz-vissz, elmondtam neki a véleményem erre közölte, hogy ne szóljak bele a dolgába, mert "egyenlőre azt a gyereket én sz@rtam a világra" és "egyenlőre az én férjemmel vagy" + meg akart verni, mert el mertem mondani a véleményem, hogy ez nemigazán normális dolog hogy ő könyörgés árán 1-2 havonta elviszi a gyereket 1 napra, de páromat fel tudja hívni ha kell neki pénz, de azt meg nem kérdezte max mellékesen hogy a lányával mi van. Azt is mondta, hogy én ne szóljak bele, hogy a párom a saját pénzéből kinek ad kölcsön, mondom ja a lányod meg ugyanúgy az én pénzemből is él. Nálunk szerencsére azóta nem hat ki sehogy a kapcsolatunkra, mert 3 éve nem jelentkezett. Most pereljük amiért nem fizet gyerektartást, remélem nem fog újra belemászni az életünkbe.

Nálunk is az volt ami nálatok. az ex nyilvánosan fb-on sértegette a páromat, erre én írtam neki, hogy elvileg mindketten felnőttek, miért nem beszélik meg, mert ez a nyilvános lejáratás elég gyerekes!!! A nő letiltott.

Eltelt pár hónap, rájött arra ha valamit akar velem kell beszélnie nem a párommal, mert én tudok rá hatni ha ő esetlege elsőre nemet mond.