Párom szerint a 9 éves lánya, az én 4 éves kisfiam hisztijei miatt állandó stresszben van. Ezért már eszébe jutott, hogy az anyukájához akar visszamenni. Mit tehetek?

Es te ugy lattod hogy a volt feleseg a hibas?

A te es a fiad kozotti kapcsolatrol mit tudsz mondani?

Mert az ő kislánya nem hisztizett sosem...

Szerintem meg benne van ebben anyuka keze, ha mással nem is, de a mindennel kényeztetéssel.

Nézd, könnyen lehet, hogy így van.

Ez nem a te vagy a kisfiad hibája, de valamilyen szinten normális.

Mikor a szüleink elváltak, anyuval odaköltöztünk az új barátjához, akinek voltak gyerekei. Tök jól kijöttünk, semmi gond nem volt. Az elején egy nagy bulinak tűnt az egész. De aztán, mikor elkezdődtek a hétköznapok, és hirtelen minden nehéz lett, akkor kezdődtek a gondok... Mi a testvéremmel nyugalomhoz voltunk szokva: normális tanulási feltételek (csönd, segítség, könyvek...), saját szoba, kipihenhettük magunkat... Most viszont hirtelen többen osztoztunk egy szobán, azokat a gyerekeket nem annyira érdekelte a tanulás, állandó "buli" volt, valami mindig történt... folyton állt a bál, hogy úgy mondjam.

Mi is állandóan fáradtak voltunk, rontottunk az iskolában, a tanárok is panaszkodtak, nem értették a változást.

Senkinek nem volt így jó, szokatlan volt, hogy alkalmazkodni kell idegenekhez.

A végén közösen úgy döntöttünk, mindenkinek jobb, ha apuhoz költözünk - így is lett, és ő nevelt fel minket.

Ő sem uszított minket soha, nem beszélte tele a fejünket! Egy 9 éves (mi annyi idősek sem voltunk) igenis rendelkezés már saját véleménnyel, és képes felmérni a saját helyzetét.

Tehát sajnos lehet, hogy igaz, amit a párod mond, de ez objektív körülmény, nem pedig valamelyikőtök hibája.

Egyébként nem biztos az sem, hogy ne lehetne megoldani: nem lehet neki nagyobb nyugalmat, kicsit több odafigyelést biztosítani? Időt kettesben az apukájával, meg akár veled is? Szerintem közösen el lehet ezt is intézni, és lehet, hogy akkor nem lesz gond.

Megértem őt, mert átmentem ezen.

Én inkább azon akadnék ki, hogy akivel élek, a párom, az a fiamat hibáztatja, és nem a lánya anyját, bele se gondol, hogy esetleg tényleg az ex uszítja. Ez, ha nem beszélitek át, és nem mentek el pszichológushoz, később még rosszabb lesz, a kapcsolatotokat is mérgezni fogja.

Lehet, hogy a kislány se érzi magát jól +2 fővel egy fedél alatt, és az is megeshet, hogy a kisfiad nem érzi jól magát azért, mert "bővült" az ő szemében a család.

Szerintem ez mind a Ti, mind a gyerekek oldaláról nézve faramuci helyzet. Teljesen más élethelyzet, mint amihez szoktak és szoktatok.

Én is azt javasolnám, hogy hibás keresése helyett menjetek el egy családterápiára, és ott mindent a helyére tudtok tenni. Négyen.