Utáltál már valakit, úgy, hogy nem tudtad megmagyarázni miért utálod?

Van valaki,akit évek óta kifejezetten utálok.Az első pillanattól kezdve.Eleinte nem csinált semmi rosszat,csak egyszerűen nem bírtam,ahogy beszél,a stílusát,ahogy a világot látja,egyszerűen irritált.Később már okot is adott az utálatra,mert rájöttem,milyen ember valójában.Persze ez a mai napig sem változott.Beismerem,hogy ugyanúgy az én hibám is,hiszen minden két emberen múlik.Sajnos ezen a helyzeten nem tudok változtatni,de nem is szeretnék.Hozzá teszem,jó ideig abszolút nem bántottuk egymást.Csak érezni lehetett a kölcsönös ellenszenvet.Most már meg,pár eldurvult helyzeten túl,azt mondom,úgysem fogjuk szeretni egymást,legfeljebb elfogadni(az sem megy,azt hiszem).Kerüljük a kontaktust,ennyi az egész.

Az elöző megjegyzést akár a sogornőm is irhatta volna :) Van egy sogornőm és az első pillanattól utááljuk egymást. Én megprobáltam az elején jóbban lenni vele, de egyszerüen nem ment, olyan szinten nem birom elviselni, hogy már ha ő a téma, akkor kihullik a hajam.. Talán a hét év alatt egyszerveszekedtünk de rájöttem hogy a nem találkozunk akkor elviselhetőbb az életem. igy három éve nem beszélek vele, nem is találkozom vele kerülöm, igy nem okozok magamnak fölösleges kiakadást. Fogalmama sincs mért utálom, egyszerüen nem birom elviselni. Idegesit, már a látványa is, De megjegyzem ő ugyanezt érzi , állitom ő sem tudja megmagyarázni miért utál.. csak utál. Utáljuk egymást.

igen, nem is egy ilyen embert ismerek

Igen és a mai napig is utálom,de nem tudnám megmondani hogy miért...egyszerűen ki nem állhatom,egy kanál vízben meg tudnám fojtani...

nekem van egy nagyon jó barátnőm most 6. osok vagyunk régebben még az oviban is utáltuk egymást egyszerűen nem voltunk egymásnak szinpik.én azt hittem hogy ő egy beképzelt ribanc és ő is ezt gondolta rólam

Volt egy sógornőm, akit első pillanattól kezdve utáltam. Nem tudtam megmondani, hogy miért. A családban mindenki szerette, milyen aranyos, milyen kedves, stb. Egy idő után már rám haragudtak, hogy én miért vagyok vele olyan "gonosz". Aztán 2 év alatt olyan szinten bemutatkozott, hogy mindenki csak hüledezett, hogy milyen egy borzasztó nőszemély. Senki nem értette, hogy én honnan tudtam ezt már az elején. Én sem tudnám megmondani, egyszerűen tudtam. Azóta volt még két hasonló esetem, amiből arra következtettem, hogy vagy nagyon jó emberismerő vagyok, vagy van valami plusz érzékem, amiből megérzem az ilyet. :-))

Én is utálok egy embert, minden ok nélkül, és rossz érzés, mert zavar, hogy utálom, dehát ez van =/

Igen,én mindenkivel így vagyok,aki nem szimpatikus,csak valami taszít...és ugyanígy szeretek.Csak valami megfog a másikban,magamban sem tudom,hogy mi az,talán az egész személyisége.Nálam már csak ilyesmi az is,mikor valaki nem szimpatikus,csak érzem,hogy az egész lénye taszít,és kész.