Mit tegyek, hogy a családom észrevegye: nincs rendben semmi és nem tudom meddig húzom még!?

20 éves transzszexuális lány vagyok, aki fiú testben éldegél...:S Gyerekkoromtól kezdve tudom ezt magamról és annyira nyilvánvaló volt, hogy csodálom: évekig nem vették észre.

A fogalmak tisztázása végett:

"A transzszexuális emberek általában úgy érzik, hogy testük egyfajta "csapda", ami nem felel meg valódi nemi identitásuknak. Többségük férfi, aki nőnek érzi magát és erőteljesen idegenkedig férfi testétől."

"A transzszexualizmus olyan betegség, amelyben a beteg testi neme és pszichoszexuális neme egymásnak ellentmond. A transzszexualizmus valóban a WHO (World Health Organization, Egészségügyi Világszervezet) által is elismert betegség, amennyiben a betegnek tartósan igen rossz közérzetet okoz, és orvosilag gyógyítható (és gyógyítandó) állapotot definiál. Annyira, hogy úgynevezett BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) kódja is van, mint a többi betegségnek: F64.0.

A beteg más neműnek érzi magát, mint amilyen a teste, és ez az állapot tartósan kényelmetlenséget, kínokat okoz neki. Általában 5 éves kor környékén kezd jelentkezni, de sok transzszexuális hosszú ideig titkolni igyekszik valódi nemi identitását."

A családom és környezetem miatt félbehagytam az átalakulásom és úgy döntöttem fiúként próbálok beilleszkedni. Legbelül tudom, hogy lehetetlen, de egyrészt sosem lesz annyi pénzem, hogy minden orvosi kezelést kifizessek, másrészt a szüleim elégedettsége érdekében mondhatni "feláldozom" magam. Nem tudom jól döntök-e, de nem akarok a médiában szereplő undormány transzvesztitákhoz hasonló lenni, akik a testükkel és erkölcstelen nyilatkozatokkal szerezték meg a pénzt a műtétekre. Én ilyenre nem lennék képes.

Jelenleg rémálom minden napom és úgy érzem nincs értelme semminek. Ha anyukámnak szeretnék beszélni az érzéseimről, allig hallgat meg és kimegy a szobából, mondván: "Hogy akarsz megszabadulni, ha állandóan felhozod."

A szüleim nagyon vallásosak és minden nap szinte azt kell hallgatnom, hogy az Úr megszabadit majd, csak ki kell tartanom...olvasnom kell a Bibliát...imádkoznom...gyülekezetbe járnom...és egyszercsak el fog múlni ez az egész. Lehet, hogy hülye vagyok, de ezeket mind megteszem a kedvükért, mert szeretem őket :((... viszont nem hallgat meg senki, nem figyel rám senki és nem látom értelmét az életemnek. Ők azt hiszik minden rendben, mert nem hallgatnak meg vagy egyszerűen nem fogják fel a dolgokat. Nem tudom mit csináljak...:(