Tudnátok véleményt írni, ti hogyan cselekednétek, mit tennétek?

Sziasztok! A véleményetekre lennék kíváncsi. A párommal egy házban, külön háztartásban élünk anyósommal és apósommal. Van egy 3 éves kisfiúnk. A sógornőm a férjével két házra lakik tőlünk. A lényeg az, hogy a sógornőm minden nap, amint hazaér a munkából, addig itt van nálunk egészen addig, míg a férje haza nem hívja, van, hogy egészen este tízig, de volt már rá példa, hogy éjfélkor, sőt, néha még hajnal kettőkor is itt volt. Nos, a probléma nem az, hogy átnéz naponta, hanem az, hogy egészen idáig itt van, beül a szobánkba (nem az anyjához, meg az apjához jön, hanem a gyerekünkhöz), soha nem veszi észre magát. Mindenbe beleszól (mit hogy kell csinálnunk, hova megyünk, minek megyünk, miért ülünk a számítógép elé, miért ez a ruha van a gyereken, miért nem engedünk meg neki ezt, miért ezt tusfürdőt használja, miért visszük magunkkal pl. vásárolni). Még abba is beleszól, hogy ha a párom elmegy dolgozni, hányszor hív fel. Nem bírja felfogni, hogy néha szeretnénk hármasban lenni a gyerekkel. Mióta megszületett a kisfiú, azóta a legdurvább, pl. ha szopiztattam a kicsit, akkor odafeküdt mellém és közben puszilgatta. Nem akarom én kisajátítani a gyereket, de szerintem ez már túlzás. De nem tudunk vele semmit sem megértetni se finoman, se veszekedések közepette, mert csak a saját igazát hajtja, hogy hagy legyen jó gyerekkora a fiamnak, meg hogy más örülne, ha ennyire szeretnék a gyerekét. Ha valamit nem engedek meg a gyereknek, akkor ő rákontráz, és azért is megengedi. Három éves korára teljesen kezelhetetlen lett a kisfiú, amint ő megjelenik. Abszolút, mintha az apja meg az anyja nem is létezne, nem is hallja amit mondunk neki, csak a sógornőm létezik számára, akivel már ami rosszaságot lehet, mindent megtettek. Na és ezt az állapotot már annyira nem tudjuk elviselni, s mivel egy hét múlva vissza kell mennem dolgozni, úgy döntöttünk, hogy elköltözünk albérletbe(hátrahagyva a nagyszülőket, akikkel amúgy jól meglennénk) és külön műszakban járunk be dolgozni és így csak hétvégente látnánk egymást. Szerintetek a gyerek megsínylené, hogy együtt csak hétvégente lennénk? Illetve, a kapcsolatunk kibírná ezt, hogy hétköznap csak műszakváltáskor találkozzunk. Nem szeretnénk egyébként elmenni, de a sógornőmmel egyszerűen nem lehet megértetni, hogy külön családként szeretnénk a magunk életét élni, szeretnék együtt gyereket nevelni és nem vele, és szeretnénk saját döntéseket hozni. Bocsánat, ha hosszú volt :).