A szuicid hajlam öröklődhet? És van rá megoldás?

Inkább a mintát örökölted, nem a hajlamot, bár kitudja, a mentális dolgokat is lehet örökölni, de biztos, hogy a a sok előző példa volt rád nagy hatással.

Írtad, hogy egyedül szeretnéd megoldani, de mégis azt javaslom, keress fel szakembert. Az iskolaorvos tud segíteni.

Esetleg ne erre koncentrálj, hanem keress magadnak olyan elfoglaltságot, ami érdekel, és pozitív beállítottságú embereket ismerhetsz meg. Baráti kör sokat segíthet, de ha olyanok, mint te, akkor inkább csak visszahúznak.

Nagyon rossz lehet érezned, hogy apád utál.

Nem csak belemagyarázás. Minden összefügg. Szerető családban nem szokás rendre öngyilkos eseteket felmutatni.

Nagy gond lehet nálatok, aminek egy része lehet genetikai, a másik pedig a látott minta a problémamegoldásra.

Olvastam bizonyos kutatásokat régebben, amik szerint öröklődhet. Azt nem hiszem, hogy annak köze lenne hozzá, hogy apád nem szeret, inkább ahhoz van köze, hogy Te nem szereted magad, mert azt gondolod tudat alatt, ha apád nem szeret, nem is vagy rá méltó. Mindenkinek vannak olyan időszakai az életében, amikor gyors és egyszerű megoldásnak tűnik az öngyilkosság, mert úgy érzi az ember, hogy belefáradt a küzdelembe. Pedig ez nem így van, erről szól az élet. Az első és legfontosabb lépés szerintem, hogy tanuld meg önmagad szeretni, ismerd meg önmagad, szeress élni, mert életünk csak egy van, és alakíthatjuk magunknak. Olyanná, vagy megközelítőleg olyanná, amilyennek szeretnénk. Ez magadra is érvényes, teheted magad is jobbá, kialakíthatsz magadnak egy értékrendet, amivel könnyebb élni az életet.

Egyedül nem biztos, hogy menni fog, de le merném fogadni, még nagyon fiatal vagy, sok jó és rossz áll még előtted. Ezekről szól az élet, nem szabad feladni. Találj magadnak célokat, amikért dolgozol, az is sokkal könnyebbé teheti a mindennapokat, és értelmet ad nekik. Egy idő után már csak legyintesz majd a mostani gondolataidra. Fel a fejjel, más is így van vele, legfeljebb nem beszél róla. Nagyon jó, hogy felmerült benned a változtatás gondolata, mert ez már önmagában fél siker. Nem lesz nehéz dolgod.

Genetikailag SOHA.

Az, amit öröklődésnek hisznek, nem más, mint az ún. patológiás (beteg, hibás) családi mentális minta továbbadása, az, ahogyan a felmerülő problémákat kezelik, és az, ahogyan az öngyűlölet (ami mindig onnan ered, hogy a szülő nem szereti a gyerekét, és sokszor gyűlöli, bűnbaknak tekinti stb.) maga ellen fordul.

Egyedül nem tudod megoldani, a legokosabb ember sem tudja. Ha az ember a saját mocsara közepén vergődik, akkor mindig kell egy külső bot/fény/segítség, aki segít őt kivezetni a mocsárból.

Pszichiáter kellene neked, abból is egy igen jó. És ne kifogásokat keress, hanem menj és csináld.

Még valami:

"Ja még annyit,hogy mikor anya terhes lett,ő várt engem,apám viszont attól fogva utál.

Ennek lehet köze hozzá,vagy csak ilyen bemagyarázott hülyeség?"

Nem hülyeség. Ez az egyik oka, ami miatt az öngyűlöleted és az önutálatod ilyen erős. Apád nem kívánt erre a világra. Ez nagyon-nagyon erősen negatív élmény egy kisgyereknek, és ebben felnőni nagyon kemény életpróba.