Akinek hirtelen haragú, hisztis a férje, hogy tolerálja?

Nálunk az elmúlt néhány hétben nagyon eldurvult a dolog, és már nagyon nehezen viselem. Ma amikor hazajött, kiakadt hogy délután hazajöttem a munkahelyemről, mert beteg vagyok, ahelyett hogy bementem volna az egyetemre (a leendő konzulensemmel beszéltem volna, de abszolút nem égető a dolog). Amikor mondtam, hogy beteg vagyok, tehát meg akarok gyógyulni, akkor közölte, hogy az ember ilyet nem csinál, hanem összeszorítja a fogát és igenis bemegy. Aztán nem szólt hozzám, hanem nagy pufogva nekiállt főzni, mert nem volt itthon főtt étel. Persze azon is fel volt háborodva, holott tegnap ő jött haza délután (ő is beteg), és ugyanúgy nem főzött - csak amikor én megérkeztem, nem hisztiztem, hanem mondtam hogy oké, akkor rendelünk valamit.

Főzeléket csinált, és amikor kért, hogy rántsam be, elkezdtem nevetni, mert rájöttem, hogy az összes kanalunk az anyukájánál maradt (sokan voltunk nála vendégségben és kérte, hogy vigyünk pluszban, aztán ottfelejtettük). Persze azért megcsináltam. Ő már ezen is nagyon ki volt akadva, hogy mi az, hogy nincs kanál. Mondtam, hogy semmi gond, megeszi villával, a maradékot pedig kitunkolja kenyérrel.

Nagy duzzogva szedett magának, de aztán amikor kiderült, hogy a kenyér megromlott, fogta az egész tányér ételt belevágta a mosogatóba, káromkodott néhány sort és lefeküdt aludni.

Én meg nem tudom, mennyire normális ez, amibe csak tudott, belekötött, a délután folyamán többször is megsértett, bocsánatot persze nem kért. Oké, nem mennek flottul a dolgok, de semmi nagy tragédia nem történt. Nekem meg még mindig görcsben áll a gyomrom miatta. Mit lehet ezzel tenni? Egyáltalán normális ez a viselkedés?