Hogyan lehet ezt az ügyet másképp értelmezni?

Gondolom apád dolgozik,és eltart téged.Milyen példát kellene mutatnia? Tanulni helyetted,döntéseket hozni ?

Inkább veled van a baj.Egykeként elkényeztettek.Tanulj rendesen,viselkedj felelősen,akkor apádnak sem lesz semmi baja veled.

Ez az "eltartós" duma annyira gáz, és annyi hülye van itt a fórumon, aki ezt nyomja. És akkor mi van, ha az apja tartja el? Akkor már úgy bánhat vele, mint a kapcaronggyal, bármit megtehet, a lánynak meg kuss a neve? Nem, ez egyáltalán nem így van. Ha valaki gyereket vállal, annak törvény által előírt kötelessége eltartani, és a gyerek nem tartozik ezért neki hálával, hiszen nem ő akart megszületni. Nem, a gyerek azért tartozik hálával, ha SZERETETBEN és BÉKÉBEN és MEGBECSÜLÉSBEN nevelik fel, normálisan szocializálják, foglalkoznak vele, odafigyelnek a problémáira, stb. (és igen, akinél ez a helyzet, az valóban rengeteg hálával tartozik a szüleinek), nem pedig azért, mert odalökik neki a kaját, mint egy kutyának. Ez nagyon súlyos félreértés sok embernél. Így úgy tűnik, mintha csak azért vállaltak volna egyesek gyereket, hogy valakit kiskorúsága, kiszolgáltatottsága, fiatalsága, tapasztalatlansága folytán RÁKÉNYSZERÍTHESSENEK arra, hogy örök életében alárendelje magát nekik. Nagyon rossz felfogás, és nem vezet sehova, mert a gyerek egy idő után egy ilyen családban, ilyen neveltetés után úgyis kiborul, és akkor már nem fogják érdekelni sem az elvárások, sem pedig az, hogy ki mit gondol róla.

A Kérdezőnek: jól látod a helyzetet. Az apád világéletedben szolgának fog kezelni, és ez ellen semmit nem fogsz tudni tenni. Valószínűleg csak azért vállalt gyereket, hogy valaki fölött korlátlan hatalma legyen, és legyen, akit bármikor megalázhat. Súlyos kisebbségi komplexussal rendelkező, degenerált emberek teszik ezt (a normálisak nem így viselkednek a gyerekükkel, és nem is ezért vállalnak gyereket). Azért írom mindezt viszonylag nagy magabiztossággal, mert az én szüleim is ilyenek voltak. Én már 29 éves vagyok, és semmi nem változott az idők folyamán, mindig a lábtörlőjük voltam, ami csak arra volt jó, hogy legyen valaki, akit bármikor büntetlenül sz.arrá lehet alázni, és akin le lehet verni a sérelmeiket. Én már évek óta nem tartom velük a kapcsolatot, és ezen nem is szeretnék a jövőben változtatni.

A megoldás a problémádra az, ha minél előbb elmész onnan. Önállósodj minél előbb, hogy ne függj tőlük semmiben. A másik, ami fontos, légy tisztában azzal, hogy csak azért, mert gyerekkorodban eltartott (ami ugye önként vállalt kötelessége volt, hiszen nem kötelező gyereket vállani), nem jogosítja fel arra, hogy megalázzon, vagy alsóbbrendűbbként kezeljen. Életkortól, társadalmi státusztól, anyagi helyzettől, stb.-től függetlenül mindenki ugyanannyit ér. Ne veszekedj az apáddal, az ilyen ember SOHA nem fog megváltozni. Szép csöndben határozd el, tervezd el, hogy hogy lépsz le, ne mondj neki semmit, mert akkor csak kinevet, elbizonytalanít, aztán ha valami miatt nem jön össze, csak még jobban kiröhög, a sárba tapos, és a te önértékelésed még alacsonyabb lesz. És az önértékelés, önbizalom ugye minél alacsonyabb, annál nehezebb lépni, mert annál nagyobb a benned lévő félelem.

Nyilván gyerekkorodban sok sérelem ért, amit valószínűleg nehéz lesz majd feldolgoznod. Én azt javaslom, hogy próbálj meg olyan embereket (ne sokat, csak egy-kettőt, a mennyiség mindig a minőség rovására megy), akikkel meg tudod beszélni a problémád, és akik megértenek. Az átbeszélés, kibeszélés sokat könnyít a lelken, a magadba fojtás csak depresszióba és (még nagyobb) önértékelési zavarokba torkollik. Ezen kívül olvass sok pszichológiai könyvet, azok segítségével könnyebben megértheted a saját reakcióidat, és könnyebben fel tudod dolgozni a téged ért megaláztatásokat. Ajánlanék egy könyvet, ami nekem (és a páromnak is, akinek szintén hasonló problémái voltak) nagyon sokat segített:

[link]

Sok sikert, és tudd, hogy legalább annyit érsz, mint az apád, sőt, ha te nem fogsz megalázni másokat (főleg nem kiszolgáltatott gyerekeket), akkor még sokkal többet is :)

29/l

Az előzőnek igaza van, de hogy azért ne csinálj semmit, mert az apád csak mondja ,de példát nem mutat, hát, ez elég gyenge érv... Önmagadhoz vagy jó akkor, amikor a körülmények ellenére fegyelmezed magad és a saját érdekedben tanulsz, rendet tartasz magad körül, megcsinálod a leckét, sportolsz, olvasol. A te életed, még akkor is, ha egy darabig apáddal kell megosztanod.

Annak semmi értelme, ha merő dacból nem képzed magad most és később meg már bánni fogod.

Példakép nélkül is lehet élni, ha az ember hallgat a megérzéseire és mindig tiszta a lelkiismerete... bár az utolsó mondatod nem egészen értettem.