Szerintetek mi számít ideális háttérnek egy baba bevállalásához? Van értelme a jobb időkre várni, lehet hogy feleslegesen?

Jól le leszek pontozva, de én így nem vállalnám.

Nyilván ti befogjátok, ahogy rajtatok kívül még több ezren megteszik. Mert ugye a gyerek az a minden, az szent, nem is élet az élet, ha nincs.

Én amondó vagyok, hogy nem a gyerek az élet egyetlen értelme, hogy bármi áron és mindenképpen és hű meg há ha nem, és ha kell akkor a nyomorba is.

Nyilván a ti helyzetetek az messze áll a nyomortól, csak úgy általában mondtam.

Amúgy szorosra kell húzni azt a bizonyos szíjat, szigorú költségvetést vezetni, azt következetesen be is tartani. Főleg az elején, ha már hozzászoktatok az alacsonyabb életszínvonalhoz, akkor már könnyebben megy majd. "Befektetés a jövőbe" címszóval akár egy pénzügyi tanácsadóhoz is elmehettek, aki segít jól megszervezni az egészet.

Mennyi van még a hitelből? Mert ha csak pár év azt még talán megvárhatnátok, és máris jobb a helyzet valamivel.

Jobb lesz? Ebben az országban? Ebben a térségben? Keletről csak elmenni érdemes...lehet lepontozni, de akkor is így látom, érzem, tapasztalom.

Nekünk sincs gyerekünk, pont az anyagiak miatt :(

Nem akarok a nyomorba szülni. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy csak akkor lenne gyerekem ha "gazdag" lennék. Nem.

Csak nem akarok a gyereknek nemet mondani, ha elakar menni egy táborba, vagy egy kirándulásra, vagy ha kilyukad a cipője nem akarom azt mondani neki, hogy várjál fizetésig, mert most nem telik másikra.

Nem akarom, hogy a szegénység miatt kiközösítsék, hogy emiatt másként bánjanak vele a tanárok, tanítók. Nem akarom, hogy a többi gyerekek lenézzék, hogy a felnőttek meg sajnálják, mert csóró. Nem akarom, hogy vele is úgy bánjanak, mint velem.

Nem akarom, hogy mindig csak a 'nincsen' legyen a válaszom. Nem akarom, hogy mindig azt hallja, amit én hallottam: 'nincsen'.

Ennyi.

Próbáljatk meg úgy éli egy ideig, hogy a férjed fizetéséből, a tiédből meg csak a gyed összegéből, a maradékot pedig tegyétek félre+azt a pénzt is tegyétek félre, amibe egy gyerek kerül a hónapban (pelenka, tisztálkodószerek, 1-1 ruha, étel)

1, így lesz egy kis megtakarításotok

2, meglátjátok, hogy kijöttök-e ebből a pénzből

Én 24 évesen szültem egyetemről kikerülve. Párom sem keresett sokkal többet, mint ti (olyan 150 körül hozott haza), de ugye én meg csak gyes-t kaptam, meg családi pótlékot. Nem tervezett baba volt, de nem tudtam volna elvetetni csak azért, mert nincs meg még mindenünk.

Mi a terhesség alatt kezdtünk el így félretenni. És meglepő amúgy, hogy igenis ki lehet jönni ennyiből, és a kisfiúnk soha semmiben nem szenvedett hiányt. Gyerekruhákat összeszedtünk ismerősöktől kölcsön, és van rengeteg olyan turkáló, ahol akár kilóáron, vagy 1-200 ft-ért nagyon jó kis ruhákat lehet venni. Pont most vásároltam be neki egész őszre: pulcsik, kabát, nadrágok összesen 4000 ft-ból. Még télre egy overál és egy csizma, és megvagyunk. Nem vettem sosem babakajákat, itthon főztem neki. Pelenkából is lehet nagyker áron olcsót venni, sőt, az elején mosható pelust használtunk. Babakocsit, és minden babaholmit lehet vaterán, egyéb oldalon olcsón beszerezni. Játékokat kb még semmit nem vettünk neki, így is tele van innen onnan: nagyszülők, nagynénik, barátok.

Úgy gondolom, hogy azért, mert nem mindenből újat és a szupermodellt kapja a gyerek, attól még boldog gyerekkora lehet, és semmiben nem kell hiányt szenvednie. Én itthonról vállaltam kisebb munkákat, és azzal pótoltuk a keresetkimaradást. Most 21 hónapos, elkezdte a bölcsit, én pedig dolgozom. Egy csöppet sem bántam meg, hogy belevágtunk, mégha nem is így terveztük.

És még annyi, hogy nekünk még hiteltörlesztésünk sincs, mert sajnos nincs annyi alaptőkénk, hogy belevágjunk, így albérletre megy a pénzünk. Most ahhoz spórolunk, hogy legalább abba bele tudjunk vágni. Most, hogy dolgozok, megpróbálunk ugyanannyiból élni, mint eddig, a maradékot félretesszük. Plusz minden 200-ast gyűjtünk egy perselyben, Az ember nem is gondolná, hogy mennyi össze tud jönni belőle, de nem veszi észre a hiányát.

Ha arra vártunk volna, hogy saját lakás, autó, spórolás stb., akkorlehet, hogy sosem lett volna gyerekünk.

Szóval én úgy vagyok vele a saját tapasztalatainkból - és le lehet pontozni - hogy aki igazán szeretne gyereket, és amúgy nem nyomorban él, akkor jó beosztással, észszerű költekezéssel, és jól megszervezett élettel meg fogja tudni jól oldani.

Nálam ez a dolog eleve nem "projekt". Kicsit másképpen gondolkodom erről.

Ha az elődeink folyton ezen dilemmáztak volna, az emberiség kihalt volna. Mondj egy kort, amikor a "köznépnek" jobb dolga volt.

Ma nagyon sokan szenvednek, nyomorognak itt, ez tény. De ha van gyerek, egy anya megtalálja a módját, hogy felnevelje. Akár szegénységben, de tisztességgel.