Miért hiszi, hogy utálom a féltestvéremet? Csak szerintem természetes ez a változás és hogy már nem ugyanolyan a kapcsolatunk?

Mi anyukánk is így viselkedett, mikor elköltözünk apuhoz. Szerinte akkor mi már őt nem is szeretjük, és ami még röhejesebb: az ő új családja "nem elég jó" nekünk. Na, hát az új családja nemsokára pont neki nem lett elég jó, és ott is hagyta őket (is), de mindegy...

Majd megbékél, te csak éld a saját életedet, és ne hagyd magad befolyásolni!

Persze mondd meg anyukádnak, hogy őt ugyanúgy szereted, mint előtte is, és a féltestvéreddel sincs semmi bajod, de nyilván ekkora korkülönbségnél, és tekintve, hogy alig látod, azt nem várhatja, hogy ti legyetek a világ legjobb testvérpárja...

Igazán nem tudom mit várt anyukád. Ekkora korkülönbséggel még édestestvérek között is csak legfeljebb felnőttkorra lehet igazi testvéri kapcsolat.

Egy barátunk mondta az öt évvel idősebb bátyjáról: Mi sose játszottunk együtt, mire megtanultam annyira focizni, hogy bevehettek volna a csapatukba, őt már a lányok érdekelték, azokat nézegette a "bandájuk".

Kezdesz felnőni, éled az életed, de anyukádnak mindig a pici lánya maradsz és ő nem éli át azokat a dolgokat mint te. Ebben a korban ezt szinte minden fiatal és szülei átélik. Nálatok még ott vagy plusz tényező, hogy eddig vele éltél most meg nem, így még kevesebbet vagy vele mintha ott laknál, még jobban hiányzol neki. Érthető. Próbálj meg kicsit többször elmenni hozzájuk és amikor ott vagy töltsétek intenzíven együtt az időt, azaz beszélgessetek, oszd meg vele a dolgaidat. Amikor meg nem tudsz menni, akkor hívd fel, érdeklődj iránta meg a tesód iránt. Ez biztos jól fog neki esni. A tesóval meg ki kell alakítani egy jó kapcsolatot, 5 hónapos babával már simán lehet.

Ja, és nincs olyan hogy féltestvér, csak testvér :)