Barátom és családja erősen hívő, az én családom ezt nem tartja tiszteletben, ráadásul a barátomat sem annyira szeretik. Mit tudok tenni?

Ne haragudj, nem akarom megsérteni a szüleidet, de nem lehetnek túl intelligensek. Nem illik elviccelni azt, ami a másiknak az élete, a hivatása. Valahogy meg kell értetned velük, hogy ezt a megnyilvánulást a jövőben mellőzzék, mert nincs joguk bohócot csinálni a másikból.

Sajnos az Én szüleim sem igazán passzolnak anyósomékhoz, ezért minimálisra szorítom a közös összejöveteleket. Mindegyiküket külön-külön szeretem, de nem látom értelmét, hogy sűrűn együtt legyenek.

Osztom annak a véleményét, miszerint a szüleid nem éppen intelligensek.

Az, hogy apád tanár, anyád szocmunkás, pont nagy szrt jelent, attól bizony síkbnkók mindketten. Tudod, a diplomával nem osztanak észt, tapintatot, miegymást.

Amúgy igen, mindig ki fognak ütközni, mert a családod primitíven áll a kapcsolatotokhoz.

Kettőt tehetsz:

- leszrod - ez a helyes -, és amint tudtok, elhúztok jó messzire

- dobod a barátod, hogy a családod elégedett legyen

6-os te nagyon sötét vagy. A hit rengeteg pluszt jelent az ember életében.

Kérdező! Ne foglalkozz a szüleid szűk látókörével, ha kínos helyzetbe hoznak, emlékeztesd őket az alaptörvényre, vallásszabadság van. Nehogy már ők szabják meg, hogy te hogyan gondolkozz! Felnőtt nő vagy..

Érdekes utolsó hozzászóló véleménye/érvei. Egyrészt irigylem, hogy ilyen magabiztos, másrészt én nem nyilatkoznék ennyire lekezelően azokról, akik másképp gondolkodnak mint én. Pl. nem hiszek a reinkarnációban, de a legjobb barátnőm igen, és gondolom, nem véletlen, hogy nyugodt szívvel elmondja, amikor ezzel kapcsolatos gondolatai vannak.

Hogy kinek átmosott az agya, arról nagyon nagy merészség nyilatkozni, mert minimálisan is azt gondolom, hogy a végtelen világűr egy porszemén élő porszemként nagy merészség kell, hogy bármiről ellentmondást nem tűrőn nyilatkozzunk.

Vallásos családban felnőtt emberként sosem gondoltam, hogy a gyenge személyiségűek lennének azok. Hogy kinek milyen a személyisége, az nem attól függ, hogy vallásos-e vagy nem. Én is mondhatnám, hogy aki nem hisz, az a könnyebbik utat választja, mert nem tartozik senkinek elszámolással, vagy azt csinál, amit akar, másrészt kitartani az elveid mellett bizony sosem könnyű (én egyáltalán nem ezt éltem meg).

Ez egy hosszú OFF volt, és most a kérdésedre:

Az öcsém lelkészcsaládban nőtt fel, lelkész lett, és a felesége szülei nem örültek neki, mást néztek ki, stb., évekig tartott, mire elfogadták. Nem volt könnyű neki, de mára nagyon megbékéltek vele. Gondolom, rájöttek, hogy sokkal jobb, mintha egy beduinhoz ment volna a sógornőm :-).