Nem érzitek rosszul magatokat a jómódú rokonok jelenlétében?

Majd kapsz egy csomó választ, hogy tegyél érte, hogy te is így élhess...

és de, én is volt, hogy ezt éreztem. Mi a párommal az eü-ben dolgozunk, én ito-n, ő mentőzik, nem vagyunk gazdagok. Sógornőm addig hízelgett, míg be nem nyalta magát egy nulla melós, de rohadt jól fizető állásba, férje dettó, építésvezetőként összelopott két lakást (és nem is titkolja) :( A gyerekeik lusták, bukdácsolnak a suliban, semmit nem értékelnek, de mindenük megvan. ÉS igen, bánt, hogy mi tisztességes munkával nem jutunk előbbre. És a legbántóbb, hogy beszólnak, miért nem cseréltetjük ki végre az ablakainkat, miért nem csempéztetjük újra a fürdőt, stb.

De 4-es, mi a fenének törődsz a sógornődékkel?

Rokon ide vagy oda, rég megszakítottam volna a kapcsolatot az olyanokkal, akik folyton csak piszkálni tudnak.

Kérdező!

Magasról teszek rá.

Nem csak az utolsó mondatban volt az igazság elrejtve, hanem az utolsó előttibben is. Szereted eléggé a férjedet, ha tutyimutyinak nevezed? Talán Ő is feszengett a társaságban és kicsit felvette az alárendelt szerepet, mialatt neked szexi, hogy a másik meg beképzelten szivarozik. Mert ezt ugye lehet így is fordítani.

Nem bántani akarlak, tényleg nem bántásból írtam ezt, csak gondolj bele, hogy a férjed is megérezte, hogy mennyire kényelmetlenül érzed magad, de abban a szituban Ő sem tudott mit kezdeni magával. Néha én is látom a férjem zavartnak bizonyos helyzetekben, de ilyenkor inkább igyekszem oldani benne a feszültséget, de abszolút nem látom Őt tutyimutyinak, hanem azt az embert látom, akit imádok, csak épp benne van egy hozzá nem illő helyzetben. Nem akarok regényt írni, de azért leírok egy példát:

Pár hete elrángattam egy társaságba, ahol az égadta világon senkit nem ismert. Ezért első körben leült az egyik asztalhoz, kikérte magának a sört és csak szemlélődött egy darabig. Nevezhettem volna én is így, de inkább az első órában próbáltam oldani benne a feszültséget, bemutatni mindenkinek majd kis idő múlva fel is vette a ritmust a bandával.

Hidd el itt nem a pénzről van szó, nem az anyagi különbségekről, hanem a hozzáállásotokról. Ti magatoknak csináljátok a feszültséget azzal ,hogy elmentek egy ilyen helyre és tátjátok a szátokat. Ha kiegyensúlyozottabb lenne az életetek, és értékelnétek azt ami nektek van, eleve nem így állnátok hozzá.

Hangsúlyozom, nem bántásból írom, hanem tapasztalatból.

Minden ember irigy, van aki anyagi javakra, van aki másra.

De mindenkiben ott a kisördög!

Nekünk is vannak jómódú rokonaink, de mi nem érezzük ettől rosszul magunkat. Hatalmas családi házuk van, feszített víztükrű úszómedencével és akkora kerttel, hogy tízszer elférne benne a mi lakásunk.

De ettől függetlenül szeretjük őket, szeretünk hozzájuk járni, hatalmas medencés bulikat vagy kerti grillezéseket szoktunk náluk tartani.

Mondjuk ők jó fejek, nem kérkednek a vagyonukkal, örülnek ha megoszthatják velünk és a barátaikkal a gyönyörű otthonukat. Ha bármiben segítség kell, akkor jönnek, ugyanúgy beállnak mondjuk falat festeni vagy csempézni, nem derogál nekik. És vendégésgbe is szívesen jönnek a mi 50 négyzetméteres lakásunkba.

Szóval nálunk nincs ilyen gond szerencsére. de ez nyilván a rokonaink mentalitásán is múlik.