Hölgyek! A két típus közül melyiket választanátok férjnek?

Az első. Tapasztalatból tudom: a férjemmel nehezen jöttünk ki, mert sok mindenben egyformák voltunk. Másfél év (!) ment rá, hogy összecsiszolódjunk. 21 évig éltünk együtt (meghalt) gyakorlatilag konfliktus nélkül. Azóta volt olyan barátom, aki nem volt határozott, talpraesett és én azt gondoltam, nem lesz olyan sok idő, hogy összeszokjunk. Aha, a 2. év vége felé derült ki apránként, hogy ez se tetszik, meg az se, meg már régóta nem tetszik, csak nem szólt " a békesség kedvéért".

Vállald be,hogy az elején durvábban csiszolódtok, ha sikerül, simán megéri. Ha az elején megismeritek egymást és a gyengéiteket is, később könnyebb lesz a közös élet.

Egyiket se. Legyen talpraesett és jöjjünk ki jól.

A tutyimutyiktól szívrohamot kapok, ne nekem kelljen már mindenhol helytállnom csakmert a párom egy tehetetlen szerencsétlen.

Ha nem tetszik, miért jönnék össze vele?

Ha nem jövök ki vele, miért tenném tönkre az életemet akár egy ideiglenes összeköltözéssel?

Nyilván egyiket sem.

A párom nem annyira talpraesett, viszont szerető, kedves, csinos, megbízható, nagyon hasonlóan gondolkodik hozzám (a házunkkal kapcsolatban sosem volt vita, kísérteties, mennyire egyetértünk) és vonzódom hozzá évek után is, nem igazán tudom nem megölelni, ha meglátom a konyhában sürgölődve :) Amúgy jól főz, ez se rossz pont.

Az első típus egy ésszel nézve jó parti lehet, de nem nekünk... A második talán egy kellemes bútordarab lehet a házban, aki iránt nem sokat érzünk...

Pont ebben a helyzetben vagyok,az eddigi ferjeim igazi tulelok voltak, nagyon ferfiasak es talpraesettek viszont valamiert veluk a dolog nem mukodott;-))

A jelenlegi pasim viszont nem valami ferfias, talparesett de minden tokeleteen mukodik koztunk:-)))

Mivel olyanokat alapból nem igazán tartok vonzónak, akik egyáltalán nem talpraesettek, így az 2-es lehetőség eléggé elképzelhetetlen nekem.

De olyannal sem tudnék lenni, akivel egyáltalán nem jövök ki.

Ha csak kisebb, megoldható ellentétek vannak, akkor mindenképpen inkább az 1-es. A kettes semmiképp.

Egyforma vonzalom és érzelem esetén (amit kizártnak tartok!), a talpraesettebbet választanám.

Magam részéről annó egy olyan férfit szemeltem ki, akivel látszólag egyáltalán nem jöttünk ki (másfajta életet éltünk), túl határozott, túl kemény, túl önfejű embert kell elképzelni, de pont emiatt választottam. Tudtam azt is hogy nem lesz könnyű. Az eleje tényleg nem is volt :) de a későbbiek mindenért kárpótoltak, összecsiszolódtunk, fellángolt a szerelem és elválaszthatatlanok vagyunk. Megérte az idő és az energia, hogy "összeillesztgessem az elemeinket működőképesre", mert ilyen határozott férfira van szükségem.

Egy kevésbé erős egyéniséggel nyilván egyből passzoltunk volna, csak az a kérdés nekem mennyire lett volna elég hosszú távon...