Hogy viszonyuljak a férjem húgához?

Szomoru dolog ez, de az elet megy tovabb...

Probald megismerni, hogy mit szeret, mi erdekli, milyen emberek, baratok veszik korul, mik az erossegei, milyen felelmei vannak. Alakits ki vele egy bizalmi kapcsolatot, de ne eroltesd, hagyd hogy o szabja meg a tempot. A bizalmi kapcsolat csak ugy mukodik, hogyha oszinte vagy, nem kamuzol neki, nem beszelsz a levegobe, amit igersz azt megtartod, es megtartod a titkait is. Igen, a ferjed elott is.

Erezze hogy szereted, es szamithat rad, bizhat benned. De ne akarj az anyja lenni, ne akard iranyitani olyan modon, ahogy egy anya tenne.

Figyelj oda az iskolai teljesitmenyere, kovesd rendszeresen a tanulnivalot, hogy ha valamilyen problema akad, akkor idoben tudj segiteni.

(pot)szulonek lenni nem konnyu dolog, de ha tudatosan csinalod, akkor menni fog.

Ahogy többen is írták, ne akarj "anya" lenni, hanem csak egy idösebb barátnö.

A viselkedésed meg akkor lezs alegjobb(neked is meg a kislánynak is), ha a szívedre hallgatsz és aszerint teszel mindent, mert azt ö is érzi, hogy akkor vagy öszinte és nem játszol semmiféle szerepet.

Mivel idösebb vagy, ezért az természetes, hogy valamennyire te fogsz irányítani ebben a kapcsolatban, de éppen, mert még fiatal vagy, jobban vissza tudsz emlékezni a saját gyerek/tinikorodra és jobban meg tudod érteni a viselkedését.

Viszont arra készülj fel, hogy nem kizárt, hogy az igazi sokk késöbb fog kijönni a gyereken és esetleg hónapok múlva omlik össze egy idöre. De ha te addig is mellette állsz, és érzi, hogy szereted, akkor túl fogtok jutni ezeken a kríziseken is.

Mellesleg minden elismereésem a tiéd, hogy így felvállalod a kislányt meg a vele kapcsolatos problémákat.

Nagyon szép tőled, hogy így felvállalod a feladatot, és jó hogy a kislány is elfogad téged. Ahogy már az előbbi válaszolók leírták, érezze, hogy lehet rád számítani, légy megértő de következetes is.

Ne aggódj,ne akarj tökéletesen teljesíteni, a legjobb szülők is követnek el időnként hibákat.

Tudod kérdező becsüllek azért, hogy kiírtad ezt a kérdést, felnőtt, felelős, érett gondolkodásra vall.

ne szégyelj hát szakemberektől is segítséget, tanácsot kérni.

Én is édesanya vagyok, mégsem osztogatok most neked konkrét nevelési tanácsokat így ismeretlenül, ehelyett amit javaslok:

- beszélgess a nagymamával, hogy ő hogyan kezel bizonyos helyzeteket, milyennek látja a kislányt-a nagymama közeli rokon aki ismeri a kislányt, tud konkrétumokat mondani

- ismerkedj meg a kislány tanáraival, osztályfőnökével, kérd a segítségüket. Mondd el azt őszintén, amit ide leírtál: hogy szeretnél igyekezni, de nem tudod hogy fogj hozzá. Egy normális pedagógus ebben a helyzetben hidd el, hogy támogatni fog. Minden tanárnak van fogadóórája, sőt az iskolákban van iskolai szociális munkás vagy szociálpedagógus, védőnő is- ők értenek ehhez, ez a munkájuk, tudnak neked segíteni.

- nevelési tanácsadó: a hiedelmekkel ellentétben nem csak akkor lehet hozzájuk fordulni, ha egy gyerek már viselkedészavaros- igaz, hogy hónapokig is tarthat, mire időpontot kapsz, de ott is van pszichológus, gyógypedagógus- ez sem kerül semmibe, tanácsot biztosan tudnak hasznosat adni, sőt még olyan alkalmak, foglalkozások is vannak, ahol a ti kettőtök kapcsolatát igyekszik majd a szakember erősíteni

- mivel a kislány gyámja a férjed, így a gyámhivatallal élő kapcsolatotok van (vagy kellene, hogy legyen)- ott is tudsz érdeklődni, hogy a közeletekben van-e olyan szervezet, ahol pl. segítenek ilyen esetben, illetve erre is van a gyermekjóléti szolgálat. Ott is dolgozik szociális munkás, pszichológus, jogász- mind-mind tudnak segíteni neked ebben az új élethelyzetben.

- ha valamilyen vallás, felekezet tagjai vagytok, akkor a lelkésztől, paptól is kérhetsz útmutatást, sok vallásos közösségben vannak pl. nő vagy anyacsoportok- ahol nemcsak barátokra, hanem támogató közösségre is találhatsz.

Ne félj és ne szégyelj tanácsot kérni, ráadásul ez mind-mind ingyen van és ezek a szervezetek arra is vannak, hogy ilyen nehéz helyzetben segítsék a családokat.