A ti családotok is ezt csinálja? Ennyire nem kedvelnek?

Amikor "beszélgetünk" (Körülbelül nem is engedik, hogy beszálljak a beszélgetésbe...) egy érdekes témáról és nekem is lenne valami hozzáfűznivalóm, akkor mindig a szavamba vágnak és végül sosem tudom végigmondani. Többször is belekezdek, hátha figyelnek rám, de inkább befogom, mert nem akarok közbevágni, amikor beszélnek. Gondolom, kivárom, hátha lesz egy alkalmas pillanat, amikor elmondom, amit akartam, de ilyen sosem szokott lenni, mert várhatok rá, hogy leálljon 5 másodpercre is a beszélgetés. Szóval várok és várok, de fél perc alatt már teljesen más a téma, fura lenne, ha egyszer csak "benyögném", mert már rég nem arról van szó. Ezután inkább elkullogok, mert nincs sok értelme az ottlétemnek, nem vesznek be a beszélgetésbe. Nagyon szomorú leszek ettől. Jó lenne megbeszélni, ha van ilyen, hátha azzal könnyíthetek magamon. Úgy érzem, mintha direkt kihagynának. Aztán mindenki csodálkozik, hogy miért nem megyek ki szocializálni velük egy kicsit...