Azok, akiknek az első kapcsolatuk során elsők voltak egymásnak és hosszú volt a kapcsolatok, majd szakítottak, hogyan élték meg a szakítást?

Nekem az első volt exem, valamennyire hittem, hogy ez tarthat örökké. Neki a sokadik voltam, de az első igazi. Három évig voltunk együtt, kettőt együtt laktunk. Nem illettünk össze. Én foggal-körömmel küzdöttem, ő nem látta értelmét, és küzdelem nélkül elment. Nagyon rossz volt. Majdnem eljutottam odáig, hogy kérjek beutalót. Nem csak hisztiből, tényleg a határán voltam annak, hogy nagyon csúnya dolgokat műveljek.

Aztán talpra álltam. Azóta van új. Tartózkodóbb vagyok, szkeptikusabb, nem hiszek a mesékben. Viszont sokkal kötetlenebbül tudom mondani a saját igényeimet is - az első kapcsolatomban kicsit szolgai voltam -, és így jóval több esélyem van a boldogságra. :) Nem tudom, hogy meddig fog ez tartani, de örülök, hogy van.

Én 14, ő 16 volt amikor összejöttünk, 4 évet voltunk együtt. Természetesen elsők voltunk mindenben egymásnak. Egyszerűen elmúlt a szerelem, akkor még nem láttam tisztán, de most már tudom, hogy nagyon jól döntöttem. Anyuci pici fia volt. Próbált beszabályozni, eltiltott a barátnőimtől, nem lehettek fiú barátaim, 17 éves koromig nem hordhattam kivágott felsőket, utána meg azért baszogatott, hogy miért nem hordok. Ezt meg lehet anyagiasságnak nevezni, de soha egy gombóc fagyira sem hívott meg, pedig volt neki, csak mindent a hobbijára költött (motor), mindig én hívtam meg őt. Ha mondtam, hogy szomjas vagyok, azzal válaszolt, hogy vegyek magamnak.

Szakítás után 1 héttel teljesen rendben voltam magammal:)

Az új barátnőjén csak röhögtem.. és röhögtem.. és a barátnőimmel közösen röhögtem. Addigra a srác már 22 lett, és összejött egy 14 évessel.

Elsok voltunk egymasnak, leszamitva elotte par darab 1-3 honapig tarto komolytalan tinikapcsolatot. 18 voltam, o 19 mikor megismerkedtunk. Nagyon passzoltunk egymashoz, bar ezt az egyik kozeli baratnom nem igy gondolta. Nem tudtuk rendesen kommunikalni az erzeseinket, 6 eve voltunk egyutt, ebbol 2 eve eltunk egyutt, amikor szakitottunk, latszolag egy harmadik fel miatt, de valojaban a kommunikacio hianya miatt, ami miatt felreertettunk sok mindent. Ami meg problema volt, hogy azt hitte, megferek a munkaja mellett elso helyen a fontossagi sorrendben, en azt hittem, hogy nem szeret, mert nem ereztem, hogy kimutatna, plusz volt egy jo adag elkotelezodestol valo felelmem, amit az emlitett baratno "segitett" felerositeni a ,,meg nem is eltel", meg a ,,nem is passzol hozzad" szoveggel.

Nagyon nehezen, de raszantuk magunkat a szakitasra. Borzasztoan fajdalmas volt, de vegre el kezdtunk kommunikalni. Kiderult, hogy megis szeretjuk egymast, es egyutt akarunk lenni. Azota mar eltelt par ev, sok mindenen valtoztattunk, es ossze is hazasodtunk. Orulok, hogy meg nem volt keso, hogy megtanuljam ertekelni ezt a fantasztikus, vonzo, okos ferfit, aki mellett meg a csend is jo, es most mar nem hagyom, hogy barki beleszoljon az eletembe, es hulyesegeket beszeljen a keresem ellenere honapokig a fulembe.

Exemnek én voltam az első és ő is nekem. Ő 19 volt és 16 amikor összejöttünk, több mint 3 évig voltunk együtt. Mindenki álompárnak tartott bennünket, mi voltunk a környéken az etalon.

Nem veszekedtünk, szerettük és tiszteltük egymást csak a szex volt szörnyű. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor élveztem el. Nem értettem, hogy miért tartják olyan nagyra a szeretkezést egy kapcsolatban, mikor nekem csak nyűgnek és kötelességnek tűnt.

3-ik évben kezdett megromlani a kapcsolatunk és bár ragaszkodtunk egymáshoz, más terveink voltak, más felfogásunk. Én nem vagyok olyan ember, aki a körme szakadtáig ragaszkodik a megszokott, ám nem működő dolgokhoz, így szakítottam vele.

Megviselt a szakítás. Ismerkedtem más pasikkal, de kb 2-3 év kellett míg teljesen fel tudtam dolgozni a dolgot.

Még most is néha eszembe jut, hogy mi lett volna, ha vagy mi mindent csináltunk együtt, de inkább már csak szép emlék.

Amikor először lett valakije, nagyon rosszul esett, mert pont egy olyan nővel jött össze, akit előtte teljesen lehordott mindennek meg azt mondta, hogy bottal se nyúlna hozzá (platinaszőke, műhajas, műkarmos, agyonszolizott csaj). A többi már nem érdekelt.

Ne aggódj, a kezdeti nehézségek és hiány el fog múlni és később már csak a szép emlékek és a tudat, hogy jól döntöttél marad meg.