A férfiaknak is fáj a szakítás?

Fáj, és igazából 2 eset lehetséges.

1. Vagy megpróbál pótolni egy másik csajjal, vagy téged elkönyvelni hibásnak, és ezzel egy időben az időre bízni a dolog rendbejövetelét (szóval még saját magának is hazudik) és úgy van vele, hogy nah lássuk meddig birod nélkülem.

2. Vagy azon töpreng, hogy mégis miért történt ez, és szégyenében elzárkózik még a külvilágtól is vagy beletemetkezik a munkájába. (ilyen elég kevés van)

Igazából mindenhez idő kell.

Ahhopz is, hogy valaki megváltozzon, és ahhoz is, hogy valaki felfogjon dolgokat és esetleg újra keressen.

" Azóta nem keres, úgy tűnik, elsőre elfogadta a döntésem "

-ennek nem fáj a szakítás,talán még örül is neki

Ha amíg együtt voltatok nem tett semmit.. Akkor miét várod,mhogy. Aszakítás után tesz?

Szakítani akartál, vagy csak megfenyegetni a szakítással, hogy akkor hátha tes valamit?

A szakításnak az a lényege, hoyg vege.. Attol, hogy valaki elfogadja, és nem alázkodik meg a másik előtt, hogy visszakönyörögje magát nem fáj kevésbé..

Ne általánositsunk, van olyan nő is akin nem fáj, max sértett... De aférfiak is emberk,meerző lények,més altalaban fáj nekik a saktás, sőt gyakran nehezebben vannak túl mint a nők... Csak ók kicit másképp reagálják le..( sok más nő h bizonyítsák, ők mekkora férfiak, és kellenek másnak, és hogy ők aztán nem kerülnek közelebb egy nőhöz sem... Persze ez is átalanosítás)

Nem tud változni, elfogadta a döntésedet...

Te is fogadd el, te döntöttél úgy, tudtam mi a következménye egy ilyen döntésnek..

Ilyen hülye kérdést!

Aki szereti a másikat,annak fáj.

Aki már nem szereti,annak nem fáj.

Teljesen mindegy milyen nemű az illető.

Te szakítottál vele,minek fusson utánad?

Hogy egy férfi is válaszoljon:

De, fáj.

De tudod, van az a pont, amikor a férfiember átgondolja a dolgokat, mérlegel, számot vet. Van, amikor az ész azt diktálja, hogy jobb ez így.

Emellett megjegyezném, hogy egy szakítást, az elválást könnyebb úgy feldolgozni, ha az ember nem az exére gondol, és lefoglalja magát: lemegy edzőterembe, lefut 4-5 km-t, sörözik a haverokkal, kimegy Fradi meccsre... a lényeg, hogy ne a szakításra gondoljon.

Harmadszor, van büszkeség is a világon. Szakított velem, nem kellek, vagy nem én kellek neki. Rendben, drága. Akkor sok sikert az életben. Szia!

Itt, a te példádnál van egy olyan sanda gyanúm, hogy te nem akartál szakítani, vagy ezt nem gondoltad át. Rossz módszer volt, nem így kell figyelmet kicsikarni.

Tudod, a válással sem szoktunk viccelődni, mert ha a másik fél rávágja, hogy rendben, holnap reggel megyek intézni a papírokat, akkor ott sírás-rívás van.

"Azóta nem keres, úgy tűnik, elsőre elfogadta a döntésem, meg sem próbál tenni ellene."

Drága, te szakítottál, miért is futna utánad? Vagy te azt vártad, hogy szakítasz, aztán lohol utánad mint a pincsikutya, és küzd érted? Tudod vannak olyan emberek, akik elfogadják, és tiszteletben tartják másnak a döntését.

Fiú létemre nekem volt ilyen lány ismerősöm. Unatkozott a pasija mellett, aki viszont tényleg szerette a csajt. A lány dobta őt, a fiút eléggé megviselte, de túltette magát rajta, majd később még effektíve a csaj volt felháborodva, hogy mi az, hogy érte nem küzdenek, hogy nem akarta megmenteni a kapcsolatot, és ebből az egészből kajak a fiút hozta ki hibásként, amikor a lány szakított.

Aki szereti a másikat, annak fáj, legyen az fiú, vagy lány. Viszont általában az ember rendelkezik egy egészséges mértékű büszkeséggel, ami miatt senki sem fog a másik után térden csúszva menni és könyörögni, mint egy alattvaló. Lehet, hogy nyersen fogalmazok, ne haragudj.

Ő egyszerűen elfogadta a döntésed, mert gondolom azt gondolja, hogy ha te így döntöttél, akkor neked így a jobb. É gondolom te is ezért döntöttél így.