Közeli hozzátartozó halála?

nekem a mamám halt meg, én mosolyogtam a temetésén...mert nem az jutott eszembe, hogy elveszítettem hanem a jó emlékek...én a temetésen lezártam ezt a dolgot...nem cipeltem tovább mint valami súlyt...a jó pillanatok eszembe jutnak, de nem vagyok szomorú...nem azért élt, hogy a halála után szomorkodjak...

22F

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Hátha ez segít.

Két hónap alatt veszítettem el imádott nagyszüleimet nemrég. Az első pár napban nagyon sokat sírtam, a munkahelyemen például kimentem a mosdóba sírni, mert nem bírtam visszatartani. Sokszor ötlött fel bennem az az érzés, hogy ezt nem hiszem el...hogy voltak és most már nincsenek itt velem, nem tudok velük beszélni, nem láthatom őket, stb. Ezt még most is érzem. Természetesen próbálok gyakran olyanokra gondolni, hogy ők most már a Mennyországban vannak és visszagondolok a sok-sok jó emlékre. Megköszönöm nekik gondolatban a sok törődést, figyelmet amit rám fordítottak. Megköszönöm a Jóistennek, hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy őket adta nekem nagyszülőknek. Gyakran tölt el szomorúság...ha történik velem valami jó dolog, akkor eszembe jut, hogy milyen jó lenne nekik elmesélni.

A környezetem megértően reagált és nem is vártam mást. Ez leginkább a páromat jelenti. Nem akartam semmi mást, csak hogy legyen velem, fogja a kezem. Ha az egyik szobában sírdogáltam akkor ő átjött és átölelt. Mást nem is tud tenni ilyen esetben az ember.

Anyukám és apukám is meghalt. Nagyon változó volt és személyfüggő. Volt AKIVEL nem akartam róla beszélni és volt, akivel igen. Volt AMIKOR nem akartam beszélni, máskor meg jólesett elmondani az érzéseimet. Ha visszaemlékszem az első néhány napokra, csak egy nagy érzelmi káosz jut az eszembe.

Ma már szívesen beszélek róluk bárkivel és bármikor. Rendbe tettem magamban a dolgot, most már tudom a helyükön kezelni az érzéseimet.

4-es vagyok.

Volt, hogy nem akartam róla beszélni, nem akartam elmondani valakinek. Ez egy önvédelmi mechanizmus volt nekem, nem akartam sírni az illető előtt vagy egy társaság előtt, ezért inkább nem is beszéltem róla.

Segítség elutasítása? Ilyen nem volt. A párom mellettem volt végig, ami jól esett. Tehát ha vígasztalni próbált, akkor nem utaítottam el, ha ilyesmire gondolsz.