Hogy jössz ki a párod első házasságából született gyerekével/gyerekeivel? Hogyan lehet jó viszonyt kialakítani, ha az anyjuk utál?

Őszinteség, és egyenesség. Nálunk ez vált be.

A mi helyzetünk bonyolultabb volt, nálunk "miattam" mentek szét (én úgy fogalmaznék, hogy az utolsó csepp voltam egy évek óta teli vödörben), így én egy évig teljesen el voltam tiltva a lányoktól. (Az apjuk minden héten találkozott velük, de nélkülem.) Az apjuk azonban kitartóan ragaszkodott hozzám (szerelem voltunk), ezt el is mondta nekik, ellenben nem erőltettünk rájuk semmit. Kivártuk, míg maguktól kíváncsiak lettek rám.

Az elején olyan programokat szerveztünk, ahol nem nagyon kellett beszélgetni (pl. mozi), hogy összeszokjunk. Azután jöttek az együtt kajálós programok, és végül a nálunk találkozások. Közben egyre többet beszélgettünk, megtört a jég. Már az elején elmondtam nekik, hogy szerintem is eléggé idióta a helyzet, és hogy nem akarok a pótanyjuk lenni, se a helyére lépni az anyjuknak, hanem egy normális kapcsolatot szeretnék velük, ahol azt is nyugodtan elmondhatják, ha valami bajuk van velem. Eldönthetik, hogy ezt választják, vagy az utálkozást, és ha az utóbbit választják, azt is elfogadom.

Végül jó kapcsolat alakult ki köztünk. Ők elmondták, hogy nem ilyennek képzeltek, és hogy haragudtak rám az elején, de már rájöttek, hogy nem az én hibám ami történt.

Sose szidtam az anyjukat, még akkor sem, amikor ő engem igen. Az ő szemszögéből jogos volt, hogy haragszik... Végül az idő úgyis bebizonyította a gyerekeknek, hogy nincs igaza velem kapcsolatban. Olyannyira, hogy végül ő is elfogadott. (Mondjuk ehhez még több idő kellett.)

A nagyobbik lánnyal aztán megromlott a viszonyom, de az már más ok miatt volt. Már rég felnőtt volt, amikor megszületett a második közös babánk az apjával, és ő ezt személyes sértésnek vette ("minek nekünk ennyi gyerek, inkább támogatná az apja őt jobban"), azóta sem érdekli a kicsi, utálkozik rá. Így engem meg már ő nem érdekel, de végül is már felnőtt... A kisebbikkel a mai napig jó a viszonyom, mondhatnám, "pótlányom", szeretem nagyon. :)