Van abba beleszólásom egy kicsit is, hogy a párom milyen időközönként van együtt a gyerekeivel?

30-as, a kérdező esetéből pont nem ez látszik, amit írsz:D

Egyébként más eset az új barátnő és a második/x-edik feleség státusz. Azon azért elgondolkodnék utóbbiak helyében, hogy ha az újranősült férj lesz@rja az előző házasságból született gyerekeit, vajon mi várható tőle a közös gyerek kapcsán, és úgy általában milyen embert sikerült kihorgászni...

A legalja férfi fogja az új nőt előtérbe helyezni a gyerekei helyett. Bár az ilyet apának sem nevezném.

Kérdezőnél pedig kibujt a szög a zsákbol.

Lesznek még itt problémák, mikor mentek nyaralni és az ő gyerekeit is vinni kell.

Na nekem ezért soha nem kéne már gyerekes pasi. De ezt neked kell látnod.

Milyen érdekes, hogy éppen azok a válaszolók hangoztatják a legmagabiztosabban, hogy a kérdezőnek nem járhat közös, gyerekmentes hétvége a párjával, akik saját bevallásuk szerint soha nem kezdtek, soha nem is fognak kezdeni gyerekes pasival... Kérdem én, akkor mire alapozzák a véleményüket? Honnan a határozott tapasztalat? Mert a "szerintem", az nem indok. :) Véleménye mindenkinek lehet, de tapasztalat nélkül, az elég szubjektív. :P

12 éve vagyok együtt a párommal, akivel azóta két közös gyerekünk is született. Neki már akkor is volt kettő, amikor mi megismerkedtünk. Kifejezetten jó apa (állítom ezt úgy, hogy már közösek is vannak, tehát látom, tapasztalom nap mint nap, hogy milyen, és ugyanilyennek láttam az előző házasságából származó gyerekei kapcsán is. Ha nem így lett volna, nem is vágok bele vele közösbe.)

Sosem volt gond azzal, hogy hogyan oldjuk meg a kapcsolattartást. Volt, hogy egész hétvégére jött a kisebbik lánya (a nagy már felnőtt volt, ő akkor jött, ha épp kedve volt hozzá), volt, hogy csak egyik napra. Volt, hogy hetekig nem. Nyáron volt, hogy több hétre. És volt, hogy ők ketten mentek közösen valahová. Később olyan is megesett, hogy mi mentünk ketten csajos programra, apa nélkül. :) És igen, az exnek is lett új társa. Ők is mentek közös hétvégi nyaralásra, amikor hozzánk jött a leányzó. És mi is mentünk el csak kettesben, ebből se volt sose gond.

Sőt! Amikor megszületett az első közös babánk, én direkt megkértem a párom, hogy addig, amíg kiheverem a szülést, és belerázódok a babázásba, addig ne jöjjön a nagylány. (Egy-két hét.) Vele is megbeszéltük mindezt, és megértette, hogy ez nem ellene szól, csak épp le vagyok strapálva, és még a picinek is inkább nyugi kell, mint pörgés. És később bepótoltuk ám! :)

Tudjátok, a család az akkor is család, ha éppen mozaik. Mindenkinek lehet véleménye, mindenkinek vannak igényei. Lehetnek nézetkülönbségek, lehetnek viták. De szeretjük egymást, elfogadjuk a másikat, és senki sem előbbre való, vagy kevésbé fontos a másiknál. Nincs "első gyerek", se "elhagyott gyerek", nincs különbségtétel, se ellenségeskedés. Nincs "gonosz mostoha", se "apám nője". Nem a matraca, a társa vagyok. Egyenrangú, felnőtt ember. Én elfogadtam őt a gyerekeivel együtt. Sőt. Én szeretem a "pótlányomat". :) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ő is szeret engem, és nincs rivalizálás. Én megértem, ha szüksége van az apjára, ha éppen CSAK rá van szüksége, ő pedig megérti, hogy mi egy pár vagyunk. Ettől senkinek az érdeke nem sérül.

Lehet gyerekes pasival kezdeni. De csakis őszintén, és csak úgy, ha valóban képesek vagyunk elfogadni a gyerekek létezésének tényét. Ha nem ellenségként tekintünk rájuk, hanem a családunk olyan tagjaiként, akik nincsenek folyamatosan jelen. (De attól még folyamatos a létezésük.) Nem bűn egy közös hétvége kettesben. Ha közösek a gyerekek, akkor is kifejezetten jót tesz, így ebben az esetben sincs ez másként. És nem bűn az sem, ha a gyerekek néhanap "apázni" akarnak, pótanyuka nélkül. Ha a párunk szeret, akkor mindezt meg lehet vele beszélni. (Ha viszont mindez a gyerekek ellen szól, azt megérzi, és akkor jogosan rúg hátsón. Bár akkor nem is baj, hiszen valóban nem lehetünk együtt valakivel, akinek nem vagyunk képesek elviselni a gyerekeit...)

Ja csak utolso, ez nem az a helyzet.

Hetente ket napot kapnak a gyerekek apjuknal, de kerdezonek valljuk be ez sok, talan nyugnek is erzi.

Ezenfelul, felroja , hogy az anyuka nem csak a 4 fal kozott tengeti a szabadidejet, hanem ki is mozdul abban a 2 napban amig a gyerekek naluk vannak.

Hat nem tudom...

Nincs ezzel gond, ha néha-néha csináltok egy olyan hétvégét, hogy 2 nap együtt, utána meg a 2 nap szabad. Hét közben úgyis találkoznak az apjukkal. Nem marad ki hét találkozás nélkül. Lehet anyukának is jól esne egy egész szabad hétvége néha ha pasizni akarna.

Szerintem a láthatás nem kőbe vésett dolog és időben így is ugyanannyi.

Ha hétköznapi láthatást vesszük akkor a gyerek csak iskola után tud az apjával lenni.

3-4ig iskola van, mivel kicsi gyerekek gondolom nem éjfélig vannak fent.

Így egyáltalán nem egyezik meg az idők száma.