Hogyan tudnám megszokni a helyzetet? Az elmúlt hónapokban sokat voltam egyedül, viszont anyának szabadsága van

Ha anyád értelmes ember, akkor beszéld meg vele azt, amit itt leírtál.

Ugyanis ha mindketten akarjátok, akkor meg lehet oldani, hogy legyen lehetösegéd néha egyedül lenni.

Élvezd a nyarat, azt, hogy van szabadidőd, járj el többet otthonról.

Bocs, de ilyen helyzetben én biztosan nem vetném fel az anyámnak azt, hogy hagyjon már többet egyedül a lakásban, menjen el az otthonából, hogy neked jobb legyen. A helyében én biztosan élvezném, hogy végre otthon lehetek, nincs időre futkosás stb., szerintem ő legalább annyira vágyik a magánszférára, mint te, csak éppen az utóbbi hónapokban ez neked adatott meg, miközben ő a megélhetésetekért hajtott.

Mit varsz tole, hogy menjen el otthonrol csak mert Te egyedul szeretnel lenni?

A masfel szobat hogy ertsuk, Tied a fel szoba? Akkor gyakorlatilag van sajat tered, vagy nem? Zavarja ot ha magadracsukod az ajtot? Ha az a baj, akkor meg lehet neki mondani szerintem. Megertene.

Amugy nem olyan sokaknak van sajat szintje es egyebek. En is a ket batyammal laktam es a szuleimmel egy 3 szobas lakasban anno.

ted ki a seged a lakásból barátok barátnök hobbi, munka valami?

a semmi dolgod kösd fel magad mert a magány olyan luxus amit meg kel fizetni

nem gondolod hogy anyád ott hagya a saját lakását hogy neked jó legyen

Egy csomó válaszoló láthatólag nem képes felfogni, hogy a kérdez EGYEDÜL akar lenni. Ezt úgy nem érheti el, hogy elmegy másokkal ide-oda.

A legokosabb, ha megbeszéled anyukáddal, hogy milyen megoldást lát, szerintem megoldható aránylag egyszerüen.

(Meg pl nem kizárt, hogy ö szivesen elmenne néha, csak nem akar téget otthon hagyni egyedül)

Én megértem a problémádat, mivel én is ilyen tipusú vagyok, hogy engem is az egyedüllét tölt fel, nekem is hihetetlen szükségem van rá! És az én 19 éves lányom is pont ilyen. Minden bizonnyal tőlem örökölte ezt a tulajdonságát.

Ebből merem azt a messzemenő következtetést levonni, hogy esetleg a Te anyukád is lehet ilyen tipus. Mindketten lehet, hogy nagyon vágytok egy kis egyedüllétre, de ez most a nyáron nem nagyon kivitelezhető. Ha olyan jó a kapcsolatotok, akkor egyszerűen állj neki elő azzal az ötlettel, hogy most hogy mindketten itthon vagytok egész nyáron, de azért mindketten vágynátok egy kis egyedüllétre, egyezzetek meg abban, hogy minden héten legyen egy-egy nap amikor egyik nap egyikőtök másik nap másikótok igyekszik olyan programot találni magának, amikor viszonylag sok időt tölt egyfolytában távol az otthonától.

Én megértem, hogy nem vagy egy eljárkálós tipus, de mondjuk órákra beülni a könyvtárba, az szerintem tök jó (már annak aki szereti). Vagy elmész a nagymamádhoz vagy az unokatesódhoz néhány órára vagy ilyesmi. Vagy például szeretnél venni valamit, ami nem sürgős, de már régóta foglalkoztat a gondolat, akkor kinevezel egy napot, amikor körbejárod az összes szóbajöhető boltot és felméred a terepet. Ezzel is sok órát el lehet tölteni. (Persze attól függ mekkora településen laksz, de ha kicsin, akkor egy nap bemész a közeli nagyvárosba, attól nem kell rengeteg pénzt elkölteni, hogy nézelődsz a boltokban!)

Szerintem anyukád is partner lenne ebben, és ő is találna magának heti egy-egy napra elfoglaltságot.

Utolsó, szerintem minden válaszoló felfogta, hogy a kérdező egyedül akar lenni. Az alapvető probléma az, hogy a kérdező (és te) nem fogja fel, hogy milyen önző kérés lenne az anyjához, hogy ugyan menjen már el a saját otthonából ( amit mellesleg Ő teremtett meg és tart fenn a kérdezővel együtt), mikor végre pihenhetne, OTTHON.

Ha a kedves kérdező magánszférára vágyik, annak legegyszerűbb módja, hogy kivesz egy albérletet (egyedül), és fenn is tartja (szintén egyedül), épp itt az ideje, hogy rájöjjön, még egy másfél szobás lakást sem olyan egyszerű megvenni és fenntartani együlálló nőként, gyerekkel pláne nem. Talán utána jobban tudná értékelni a mamaotthont, még ha (horribile dictu) osztoznia is kell rajta az anyjával.