Nagyon ragaszkodom a családi tárgyakhoz. Mással is így van ez?

Én is ugyanígy vagyok ezzel.

(sajnos)

Én is ugyanezt csinálom.apukám 7éve halt meg. És mindent ami rá emlékeztetett azt elraktam.például egy bizonylatot amin rajta van az aláírása pedig az csak egy kis fecni,sportérmeit,még mindig abból a bögréből iszok amit tőle kaptam. Pedig már nem most volt.

A családból csak én vagyok ilyen rakosgatós.

21/L

Én is így vagyok ezzel, sajnos túlságosan is.

Mindent rakosgatok, semmit sincs szívem kidobni.

Nagymamámtól rengeteg dísztárgyat kaptam, műanyag virágokat, angyalkákat stb. Nekem egyáltalán nem tetszenek, már gondoltam rá, hogy felteszem aukciós oldalakra vagy elviszem karácsonykor a gyerekeknek, vagy nem tudom. Egyszerűen nem tudom hova tenni és a lakásomba se akarom kirakni mert nem illik oda. Én sosem gyűjtöttem az ilyesmit. De valahogy nem tudom megtenni, mert mégiscsak tőle kaptam és mi lesz ha valamikor rákérdez vagy eljön és látja nincs meg.

De azt hiszem én meg fogok válni most sok mindentől, mert nekem ez nagyon frusztráló érzés, ideges vagyok miatta, hogy rám van kényszerítve.

Természetesen ha hasonló helyzetben lennék, mint ahogy többen írták, hogy szüleik meghaltak és az ő tárgyaikat őrzik az más. Sok dolgot megőriznék én is.

Azt hiszem ha elajándékozzuk a tárgyakat, az megnyugtató lehet, mert nem dobtuk ki hanem jó helyre kerül.

Egyébként én a régi ruhákkal is így vagyok, 20 éves létemre van olyan kisfelsőm amit kb. általánosban hordtam csak glitteres teknősbéka van rajta és olyan aranyos, gondolkoztam rajta, hogy kivágom és felvarrom egy pólóra... dehát hova vehetnék én már ilyet fel... Így minden ősszel és tavasszal kimosom és visszateszem a szekrénybe, ahonnan kivettem. Az a felső összesen egyszer volt rajtam mert amikor megvettük is kicsi volt rám! (Kövér voltam akkor is...)

Röviden nem vagyok normális... de sebaj.

Szerintem a nővérednek nincs joga megszólni ezért. Én azt javaslom ne dobj ki semmit. Eljön majd az ideje amikor magadtól képes leszel elengedni, addig pedig tartsd csak meg. Ha ráderőltetnék, hogy kidobd őket utána üresnek éreznéd magad és egész életedben azon agyalnál, hogy ugyan hol lehet most ez vagy az, vajon mi lett vele.

Tartsd meg amíg úgy nem érzed képes leszel tőle megválni és elég az az emlék amit a szívedben őrzöl.

Az írásodból úgy vettem ki elég fiatal vagy még, szóval azt hiszem igazán ráérsz.

Lehet, hogy a nővéred egyszerűen csak nem ilyen érzelgős, és nem érti meg, hogy az sokat jelent neked. Vagy ő így próbálja feldolgozni ami történt, hogy érzéketlennek tűnik és elnyomja magában. Vagy nem akarja látni a tárgyakat mert folyton eszébe jut róla valaki és ettől nem tud tovább lépni. El kell fogadni ezt is.

Ne szólj semmit, amikor rádszól, hagyd figyelmen kívül és kész. Tedd csak el, ha neked úgy jobb.

Anyósom is így van,emlék szobának,múzeumnak hívja az üres szobáját.Állandoan azt kell hallgatni mi kié volt.:D

Edényei,tányérok,gicsecskék,fali dekorációk...

De ő nem is vesz nagyon semmit magának 1000 éves a butora ,mert az is emlék.XD

Az én szüleim meg 100X cseréltek már butórt azóta .Hát szerintem azért élünk hogy haladjunk a koral és költsük a kis pénzünket ja és sporoljunk ,rakjunk férre ha van miböl.Ja anyosom kajára költ rengeteget,meg cigire és egy fillérje sincs mert föl élik!!!

Kedves 23:53-as az a felső jó lehet még a leendő gyerekednek, én rengeteg olyan felsőt hordtam, ami anyáé volt mikor annyi idős volt mint én akkor. És nagyon szerettem őket.

Szerintem jó ha elrakunk dolgokat, de ne vigyük túlzásba se.

Nekem olyan is van, amit nagyszüleim rám bíztak, hogy én őrizzem majd, ha ők nem lesznek már, mert tudják, hogy én őrzöm a régi dolgokat.( Még 22 éves vagyok csak)

De az én emlékeimet nem a tárgyak jelentik, hanem a szívem emlékei, viszont kötelességemnek érzek megőrizni olyan dolgokat, melyekről tudom, ha egy páran nem őriznénk nem maradna az utókorra. Pl. a nagymamám szövőszéke, szenes vasaló, vagy pl. olyan gyümölcsfák (tájfajták), amik kereskedelmi forgalomba már nem kaphatók. De tudást is őrzök ugyanígy, hogy hogy kell túrót csinálni, fejni, meg ilyenek.

Egy régi fénykép is sokat érhet, amit aztán meg lehet mutatni az unokának, gyereknek, hogy látod ők a dédszüleid, és ők így éltek.

Én is szeretek régi letűnt korok fényképeit nézegetni.pl. a dédszüleimről, vagy 50-es évekről, a tanyavilágról, amit én ezekről, és történetekből, és még tárgyi emlékekből is ismertem meg.

Fontosnak tartom, hogy a régi dolgok ne vesszenek el, hogy tudjuk, hogy hogyan éltek régen az emberek.

Pl. hogy, hogyan működik ez, vagy az, pl. a rokka, vagy ilyenek. Később ebből tanulni, lehet, ha a világ megváltozik, nem olyan lesz, mint a mostani kifordított világ, hogy pl. a Magyarországon előállított paprikát hollandiába visszük, mi pedig kínából hozzuk be azt, amire nekünk szükségünk van.

Különösen fontos az értékőrzés a jelenlegi globalizációban, ahol minden egyformásodik, és villámsebességgel tűnnek el azok a dolgok, amik gyakran évszázadokon át jelen voltak, vagy évszázadok tudása, tapasztalata ötvöződik bennük.

Ezekhez lehet utána visszanyúlni, ha rájövünk, hogy valamit elrontottunk.

23:53 vagyok. Ez nagyon jó ötlet, valóban sokan teszik ezt. Az más kérdés, hogy nekem soha nem lesz gyerekem.

Azt hiszem majd odaadom valami ismerős gyerekének, mert gyakorlatilag új.