Másokat is idegesít, hogy nagyon sokan beleszólnak mások életébe és szerintük "jó tanácsokkal" látják el őket?
Miért van az, hogy sokan foglalkoznak azzal, hogy a gyereke/szomszédja/ unokahúga/ volt osztálytársának a barátnőjének a szobatársának a kiskutyájának a gazdája mikor megy férjhez/nősül meg, kihez megy férjhez/ kit vesz el, miért nem házas már, miért otthon ülős típus? Másokat ez nem idegesít?
Nem értem, de már az agyamra megy, pedig nem is rólam van szó, bár gondolom nekem is szól, de az igazából nem izgat, de sok ismerősömet kellett már megvédenem, mert a szülei /rokonai állandóan nyaggatják, hogy kisfiam, ideje lenne már barátnőt szerezni ... Már x éves vagy, mikor lesz már gyereked? stb ... Itt mondanám el, hogy igen, ők is tudják, hogy hány évesek, és ők is szeretnének valakit maguk mellé, és igen, ők is szeretnének gyereket majd stb, legyenek 20-30 vagy 40 évesek ... Nem hülyék, hogy erre még "figyelmeztetni" is kell őket. Meg egyébként is ez már egyfajta szorongást idéz elő bennük, hogy nincs kapcsolatuk, nem kell rátenni még egy lapáttal erre. Nekem munkatársaim vannak teljesen kétségbeesve, mert az ő fiaiknak nincsen barátnőjük ... "Én nem tudom, mi van ezzel a gyerekkel, egész nap csak tanul, alig ismerkedik, csendes, nem jár el sehová, pedig már 18 éves... " Húha ... teljes tragédia .. nemhogy inkább örülne, hogy a gyereke a tanulásra koncentrál, és nem visz minden nap 15 csajt az ágyába ... bőven ráér szerintem még a barátnőzésre, meg azon gondolkozik a szülő, hogy hogy rontsa el a gyereket ... Örüljön neki, hogy jó gyereke van, legalábbis én így vagyok ezzel. Én is otthonülő típus vagyok, tökéletesen elvagyok egyedül, húszas évem elején járok, és soha nem is szeretnék kapcsolatot, ez családi ok miatt van, és nekem is folyton mondogatják, hogy itt ismerkedj meg ott, járjak miniszoknyába, meg menj fel társkeresőre stb... engem mondjuk nem hatnak meg, ha rólam van szó, de van jó pár ismerősöm, akik totál kikészülnek ezektől. Na meg ezek a szülői tanácsok .. menj fel társkeresőre, meg járj miniszoknyába, meg bikinibe, meg menj el discoba ... Miért kell elrontani az embert, aki elvan a maga kis világába, jól érzi ott magát, majd tudni fogja ő maga, hogy mikor jön el a nagy Ő, és ha 30 évesen, akkor akkor, ha 35, akkor meg akkor ... Mai világba már egyébként sem számít, mert nagyon kitolódtak ezek a határok. Miért kell beleszólni mások életébe? én soha senkinek nem mondom, hogy kivel házasodjon, hova menjen, mit csináljon, akkor meg másnak miért kell ezzel foglalkozni non-stop?
23/L
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:#2-es, abszolút értem a mondandója lényegét. De aki 23 évesen ennyire be van savanyodva, az 50 évesen egy elviselhetetlen, frusztrált, depis, gyűlölködő perszóna lesz, ennek már most is mutatkoznak a jelei: a miniszoknya ördögtől való, és 18 évesen egy fiúnak csak a tanulásra kell koncentrálni...Mindenkinek jobbat tenne, ha itt hagyná a világi életet, és más téren keresne boldogulást.
Amiért pedig a jó tanácsokat kapja, annak egyszerű az oka: mások is látják rajta ugyanezt, valószínűleg még jobban, mint én ennyiből, amit leírt.
válasza:Ismerős a szitu. Emberek, akik egyáltalán nem ismernek (és sajnos a szüleim is ezek közé tartoznak) pampognak arról, hogy ők jobban tudják, nekem mi a jó, mint én, ők jobban ismernek engem, meg ők tudják, mi a jó, az ő birtokukban van az univerzális igazság...
pl. én anyám meg legjobb barátnőm anyja b.ogatott minket 20-21 éves korunkban, hogy biztos azért nincs pasink, mert túl nagyok az igényeink. Közben meg normális pasi meg sem szólított (de tényleg, nagyapám korú fazonok, beazonosíthatatlan csövesek, valutázó marokkói arab, narkósok meg éjfélkor smúzoló egyéjszakásra várók szólítottak le addig... a legnormálisabb egy szellemi fogyatékos volt, komolyan)... de nyilván, nekem túl nagyok az igényeim (legyen ápolt, tiszta, öltözködjön igényesen, kb. ennyi külsőre...).
-máshogy kéne kezelni a barátaimat, mert azért nincs sok, mert antiszociális vagyok meg nem tartom a kapcsolatokat (vagy épp próbálkozom, de a másik ráz le folyton, a harmadik p.csa meg vmi hülyeség miatt rágott be rám, pedig ő 100x rosszabbakat tett velem... de gondolhatná anyám, hogy ezeket nem kötöm az orrára)
-hogy hordjam a hajam, milyen cuccokat vegyek fel... aztán amikor kiderült, hogy az ismerőseim az én választásaimat díjazták jobban, akkor "azok éretlenek, nincs ízlésük"
-miért nem költöztem el otthonról (ja, ez volt a legjobb, jóanyám ott bólogatott emellett a rokon mellett, mintha egyetértene vele, pedig ő nem akart elengedni, és ő hisztériázott...)
válasza:Engem is HALÁLRA idegesítenek, hogy ilyen szokásos kérdéseket tesznek fel. Legjobban a "mikor lesz gyerek" és a gyerekneveléssel kapcsolatos dolgok dühítenek.
Az egyik unokanővéremnek született gyereke (aki, ma 3 éves) és a sógornője elkezdte mondogatni, hogy milyen gyakran kell szoptatni a gyereket, nem szabad korlátozni mindenben, stb. Az unokanővérem nem is foglalkozott vele. Egyszer vendégségben voltunk, amikor a gyerek felsírt, az unokanővérem megkérdezte a házigazdát, hol etetheti meg nyugodtan a gyereket. Ő az egyik szobát ajánlotta. A sógornője mondta, hogy nyugodtan megszoptathatta volna itt, a nappaliban. Mindenki ránézett elképedten: Nyilvánosan??? Ő meg nem értette, mi a gond ezzel. Elmondtunk neki, hogy ez csak az anyára és a babájára vonatkozik, nem másokra. intim dolog. Ő meg elkezdte magyarázkodni, hogy ő szoptatott már nyilvánosan. Erre mindenki mondogatta, hogy ők sosem tették / tennék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!