Ha a te anyósod ilyen, hogy irigykedő, furkálódó, hogyan kezelnéd és hogyan nem vennél róla tudomást, ha piszkálodik, mert irigy féltékeny?

a házastárs anyukája gyakran "anyós", amely a viccekben humoros, de ha "olyan" a mama, az életben kevéssé. A piszkoskodó természetének két oka lehet:

a., alapból egy f...szkalap

b., alapból nem f...szkalap, csak utálja gyermeke házastársát, miért, hát azért, mert az ő kisfia (kislánya) ennél a k...rvánál (csavargó semmirekellő link alaknál) "jobbat érdemel".

Mielőtt bármit lépsz, bármire elkezdel spendírozni, legelőször is ezt kell tisztázni, hogy a két lehetőség közül melyik áll fenn. Meg kell vizsgálni az anyós környezetét, elsősorban az apóst, másodsorban a szomszédokat, tágabb rokonságot, stb., hogy mi a hozzáállás a kedves mamához. Ha a kedves mama alapból is elképesztően népszerűtlen, akkorilyen a természete, nincs mit kezdeni vele, ki kell röhögni. Ha ez nem áll fenn, hanem mások anyukát szeretik, akkor nagyobb baj, mert akkor az elveszejtéseden dolgozik. És lesznek is szövetségesei, mert ha egyébként nem bunkó, akkor mások hisznek neki. Ekkor aktív ellenlépésekre van szükség, ezt tárgyaljuk meg akkor, ha rájöttél, hogy a két lehetőségből melyik a valóság.

Direkt kedves lennék vele.

Ha nem veszi a lapot, akkor nem foglalkoznék vele.

Ha nem változik ezek után sem, akkor én is bunkó lennék vele, de annyira, hogy azt is megbánná, hogy megszületett.

Én ezt 1 évig tűrtem hogy anyósjelöltem ilyen jellem, de meguntam és szó szerint elküldtem őt oda... A barátnőm sem jött ki igazán az anyukájával, tehát ő örült hogy picit oda csaptam a lelkébe hogy végre felfogja hogy mi a helyzet. A szülei régóta elváltak, a barátnőm 20 éves korától apjánál él mert onnan egyszerűbb volt neki a munkába járás meg jobban is kijön az apjával független attól hogy már másik családja van, de egyformán szereti az összes gyerekét. A barátnőm sokat járt haza anyujához minden szombaton vagy vasárnap ellátogattunk oda egy fél napra és ugye ő is meglátogatott már minket és bevallom egy idő után elegem lett a hülyeségéből. Igaz anyós picit megsértődött de vette a lapot és így 2 hónap mosolyszünet után látni rajta hogy megpróbálja visszafogni magát amit nagyra értékelek. Már az tetszik hogy elkezdet végre tisztelni és nem néz le azért amiét nem a legjobb munkakörbe dolgozom.

Apósommal pedig az égvilágon semmi probléma nincs, szinte már haverok vagyunk, kedves, normális intelligens ember. Igaz ő még 18 éves volt amikor megszületett a lánya vagy is a barátnőm, tehát majdnem 6 évvel fiatalabb anyósnál így azért némileg észrevehető hogy após még az a fiatalos laza felfogású jellem, meg az is sokat számít hogy az ő korosztályával jól kitudok jönni mert munkahelyemen is az ő korosztályával vagyok egy közösségben és igen jó a viszonyom a kollégákkal is. A barátnőm nevelő anyja aki igaz nem sokat foglalkozott vele mert nem együtt éltek, ő kifejezetten ugye nekem ő a másik anyósom, de ő kifejezetten 45 éves létére egy fiatalos 30 év körüli nőnek látszik aki úgy öltözködik mint a mai 20 év körüliek, de ez kifejezetten jó mert nagyon jól állnak neki a fiatalos ruhák, csinos nő, igen csak megnéztem amikor nyáron megláttam őt a fürdőruhájában, de a külső szép belsőt is takar, picit az az anyáskodó, néha a szigorú tekintetével igen csak rám tud ijeszteni, igaz 3 gyereket nevel az egyik 15 éves lesz hamarosan a másik 10 éves a harmadik meg 7 éves, de ennek ellenére nagyon jó, kedves hölgy jó a viszonyunk ő rá nem kellett rászóljak ha nem tetszett a viselkedése, pedig apósom fejét is leüvöltöttem volna ha nem viselkedik úgy ahogyan illene, de szerencsére velük nincs baj. Az "igazi" anyósom meg próbálkozik mert hát egyedül él az öccsével együtt de nála nagyon jól hat ha határozottan rászólok hogy modorálja magát mert a barátnőmnek sem tetszik ha nem úgy viselkedik ahogyan illene.

Elég temperamentumos vagyok, szóval biztos nem győzködném, és nem is nyalnám falnám hogy megszeressen, hanem ha nem értene a közvetlen és emberséges stílusból, a következő jönne:

Először is, megmondanám neki hogy ha valami nem tetszik, akár bennem, akár az életvitelemben vagy bármiben, akkor lehet azon az ajtón kimenni, ahol bejött. Majd elmondanám hogy az alapvető tiszteletet elvárom, hiszen én is megadom neki azt. A vége pedig az lenne, hogy fejtse ki legyen szíves hogy mire irigy, és mi a gondja, majd ha ezt kifejtette, akkor közölném hogy nem irigykedni kell, hanem lehet utánam csinálni hogy ő is elérje azt amire annyira irigy... Majd otthagynám a búsba hogy gondolkodjon el magán. Persze ez kétesélyes, lehet én lennék a későbbiekben a sz.r menye, aki az ördögnél is rosszabb, de lehet elgondolkodna, és végre elkezdene egy picit is tisztelni azért, mert ki mertem állni magamért...