Elviselnétek a nem dolgozó lányotokat?

Nalunk onnalosagra neveljuk es neveltuk a gyerekeket.

Kamasz koruk ota dolgoznak es dolgoztak iskola mellett.

Otthon is reszt kell venni a haztartasban mosasa fozes takaritas vasalas mind mind elosztott munka.

ha elvegzik az iskolat es talalnak munkat nagyon gyorsan kulonkoltoznek sajat alberletbe.

Az ot gyerekbol 2 mar kirepult harom lakik otthon.

A ket kamasz dolgzik iskola mellett

Szerintem a munkával kapcsolatos "hánykolódásba", stresszbe betegedtél bele, amit őszintén szólva nem csodálok.Ami manapság ebben az országban a munkahelyeken megy, az nem épeszű embernek való!Undorító, nehezen elviselhető minden tekintetben.Velem is megutáltatták!Nem az a baj, hogy csinálni kell valamit, hanem az emberfeletti hajszolás, a megbecsülés teljes hiánya mellett.És akkor még örülj, ha egyáltalán kifizetnek! Így hogyan érezhetné az ember igazán nőnek magát? Jönnek tehát a női betegségek.

Ha megengedheted magadnak, hogy egy ideig ne dolgozz, akkor most pihenj, regenerálódj testileg, lelkileg.

Legtöbb ember hasonlókon megy keresztül bár bőven van köztük, aki nem mondja, mert játssza a mártírt, meg a hőst, vagy épp főnök és tényleg nem érinti a dolog, neki jó, mert másokból él.

Most az én lányom sem tudom fog-e dolgozni.Munkahelyváltás van folyamatban neki is, nekem is.természetesen "elviselem" bár ez elég furcsa kifejezés.Látom, hogy igyekvő, én is az vagyok, de ettől a magyarországi munkaügyi helyzet még szar és az is marad.

Felesleges orvoshoz menni.Beléd tömne egy rakás dilibogyót, amitől semmi nem fog javulni, mert a hiba nem benned van, hanem ebben a tetves rendszerben!

Most van időd, gondolkozz el rajta, mik lehettek azok a hibák amik újra és újra ismétlődtek a munkahelyeiden, vagy a te munkahelyi viselkedésedben.Amik a bajokhoz vezettek.Próbálj a hozzáállásodon is változtatni.Ha majd újra dolgozni mész, az előzményekből tanulva, talán próbálj másfajta hozzáállást tanúsítani.Sajnos most az érzéketlen pedálgépek vannak előnyben a munkahelyeken, a másokon átgázoló seggnyalók.A szemedbe jópofiznak, hátad mögött fúrnak.Tele van ezekkel a férgekkel a legtöbb munkahely, főleg ahol nők vannak!Ezekkel vigyázz.

"Ez nem elviselés kérdése. A szülőnek kutya kötelessége segíteni a gyerekét minden körülmények között. Aki nem így gondolja az még szülőimitátornak sem való. De hát sajnos manapság az ilyen szánalmas, söpredékeknek áll a világ."

Magyarul a szülő legyen a saját gyereke rabszolgája?

Az ilyen orokke a gyerek kezet fogo szulo nevel eletre alkalmatlan onnalotlan depresszios embert.

A madarak soha nem tanulbak meg repulni ha nem lokik ki oket a feszekbol

Én se vagyok jó munkakeresésben, a párom sem, én megértelek. Én simán elviselnélek, ha a lányom lennél és konkrétan nem éheznék miattad (de akkor magamnak is beszólnék, hogy ha gyerekem van, miért nem tudok legalább annyit keresni, hogy ételre, rezsire jusson. Nem olyan sok az). Természetesen elvárnám, hogy azért igyekezz, amennyire tudsz (néha még igyekezni is nehéz, tudnék róla mesélni), s azt a szintet, ami még az enyém alatt van, amikor valaki depressziós és magát se látja el, azt már nehezen tolerálnám, viszont önjelölt pszichológusként akkor is megpróbálnálak felrázni, aztán vagy sikerülne, vagy nem.

Mindkét oldalt ismerem ám, a páromat is kirúgták (bár én speciel magam léptem ki a semmibe), évek óta nem tudja, mit fog majd csinálni, bár sok hónap után egy minimálbéres munkát azért összehozott, amit egész szeret. Szürreális helyzet, de nekem vannak terveim, már csak meg kéne őket valósítani. Csodálom, hogy nem néz le az összes ismerősöm, de mindenki roppant toleráns, az is, aki nyugdíjas, túlsúlyos cukorbetegként is dolgozik. Érdekesek az emberek.